Kegyetlen jövő vár az esélytelenekre

Bejegyzés55 ÉV FELETT által

Orbán vagyon

Bejegyzés55 ÉV FELETT által

"ÁLLAMOSÍTJÁK" A GYEREKEKET

Bejegyzés55 ÉV FELETT által

Ez is holokauszt

Bejegyzés55 ÉV FELETT által

BŰNSZERVEZETBEN, FOLYTATÓLAGOSAN, KÜLÖNÖSEN NAGY ÉRTÉKRE ELKÖVETETT CSALÁS

BŰNSZERVEZETBEN, FOLYTATÓLAGOSAN, KÜLÖNÖSEN NAGY ÉRTÉKRE ELKÖVETETT CSALÁS

A bankok nem adtak tájékoztatást a kockázatokról! (Póka László előadása)

Az ügyészség hallgat, a Kúria által bizonyítottan átvert "deviza" károsultak (több, mint 4000 felperes) pere állam által felfüggesztve, a bankok pedig mindeközben védhetik magukat! Bár a Kúria megállapította a bankok által elkövetett csalás tényét, egyetlen bankár sincs börtönben, vagy előzetes letartóztatás alatt! A parlamenti pártok egyike sem akar tudomást venni a nekik eljuttatott anyagokról, bizonyítékokról, és nem kérik a Kúria által kimondott csalás felelőseinek bebörtönzését, a fejüket a homokba dugják.
A politikusok (pártoktól függetlenül), valamint a mögöttük álló pénzvilág által gerjesztett erkölcsi, és morális válság soha nem látott méreteket öltött. Mindeközben tovább szegényedik és pusztul a Magyar! – Magyarország 2014!

 

Nem hiszem, hogy létezik Magyarországon olyan jóérzésű bíró, aki ilyen bizonyítékok után még azt mondaná, hogy az ügyfél tájékoztatva volt – mondta Póka László azon az előadáson, amelyre privát banki levelek nyilvánosságra hozása mellett – a médiánkat is meghívva – leleplező összeállítást készített arról, hogy a bankok és pénzintézetek nem tájékoztatták a tömegesen hitelcsapdába csalt lakosságot a hitelfelvétel kockázatairól, ezért százezrek és milliók sétáltak gyanútlanul a milliárdosok csapdájába!

Póka László a "Nem adom a házamat" mozgalom vezetője, Magyarország egyik legnagyobb hatású és az egyik legerősebb otthonvédője. Előadását rögzítettük, melyet megtekinthetnek, meghallgathatnak.

 A bankok devizakartellezési ügye (amelyben egyébként szinte soha nem volt deviza sem!) és az egész magyar nép ellen elkövetett szervezett bűntetteik és bűneik miatt az egész ország gazdaságára rendkívüli teher nehezedett. Ugyanakkor – mint az köztudott – amennyiben elfogadásra kerül, hogy az ország és a világ leggazdagabbjaiból álló bankárok nem tájékoztatták a polgári lakosságot arról, hogy az általuk mindenféle módon és irdatlan mennyiségben propagált, reklámozott, rendkívül kedvezőnek hazudozott, a lakosságra tunkolt és gyakorlatilag ráerőszakolt hitelek visszafizethetetlen kamatokkal stb. kerülhetnek megterhelésre, akkor a bíróságok kénytelenek lehetnek kimondani, hogy a – főleg pénzügyi cselekményekkel, csalásokkal és bűntettekkel meggazdagodott – bankárkasztnak a néppel kötött szerződéseik érvénytelenek és a felelősség nem a polgári lakosságot és ezzel egész Magyarországot és annak jövőjét, hanem a bankokat terheli.

Az elemző leleplezést követően Póka László a politikusokat és a banklobbinak tevékenykedő jogászokat ugyanolyan hazaárulóknak és háborús bűnösöknek nevezte, mint azokat, akik a hitelfelvételekre vonatkozólag a tömegeket átverő parancsokat kiadták és ezzel megszámlálhatatlan alkalommal – mint azt Póka László mondotta – a tömegbe lövettek.

Póka László a "Nem adom a házamat" mozgalom vezetője, Magyarország egyik legnagyobb hatású és az egyik legerősebb otthonvédője. Előadását a HírAréna és a – Csányi Sándor által hatóságilag üldözött – Hírháttér Multimédia révén a következő médialejátszón is megtekinthetik és meghallgathatják, az azt követő felszólalások zömével együtt:

Kamera: Domján Tibor, Executive Producer: Emma Paradigma, Gyorsszerkesztés és Publikáció: Molnár F. Árpád (ÉLI) – Híraréna.com

Forrás: innen

NEM TÁRGYAL A KORMÁNY A KORHATÁR ALATTI ROKKANTAKKAL

Simó Endre

NEM TÁRGYAL A KORMÁNY A KORHATÁR ALATTI ROKKANTAKKAL 
 2014. június 21. szombat, 19:58

(MI A BAJ AZ ELLÁTÓRENDSZERREL)?
 
A Magyar Szociális Fórum 2014.05.28.-án megkereste Balog Zoltán miniszter urat (EMMI) azzal a kéréssel, hogy a korhatár alatti rokkantakat érintő problémákról tárgyalást szeretnénk kérni. A megkeresésünkre a mai napig nem jött válasz, még úgy sem, hogy 10 nappal ezelőtt rákérdeztünk arra, hogy levelünket megkapták-e, és, ha igen, mikor remélhetünk választ arra, hogy tudnának-e fogadni minket?


Miről szeretnénk tárgyalni?

Az alábbi problémákról, melyeket 13 vázlatpontban fogalmaztunk meg számunkra.


Nagy általánosságban, ezek a legfőbb gondjai a korhatár alatti rokkantaknak:


Nagy átalakításon ment keresztül a korhatár alatti rokkantak ellátórendszere. Minden átmenet nélkül szűnt meg 2011.12.31.-én a rokkantsági nyugdíjrendszer. A 2012.01.01.-től hatályos CXCI. (XII.29.) törvény és az új komplex minősítés szabályairól szóló 7/2012.II.14. NEFMI rendelet szigora ok nélkül bünteti az érintetteket. Az ugyanis kiderült, hogy az agyon felülvizsgált betegek nem csalók, mint ahogyan azt a kormány állította, hanem vétlen áldozatok. A rokkantsági nyugdíj-jogfosztást 305.323 fő volt rokkantsági nyugdíjas szenvedte meg. A 2014.évben végleg kifutó rehabilitációs járadékot 24.597 fő kapta, és 100 ezer fő feletti szociális és átmeneti járadékost érintett a változás. Az ellátórendszer átalakításával már csak kétféle ellátás létezik, rehabilitációs és rokkant ellátás. A rendkívül megszigorított új komplex minősítéssel az új igénylőknek nehéz bejutni az ellátórendszerbe, az ott már bent lévőket pedig folyamatosan rostálják kifelé, a visszaminősítésekkel. A nyugdíjkorhatárt elérők száma évente kb. 40-50 ezer fő, így jelenleg már a késleltetett nyugdíjkorhatárral is, csak kb. 350 ezer fő van az ellátórendszerben. A pénzellátásokat viszont nagyon megnyirbálták. Ezek a felére, a harmadára, a negyedére estek vissza, amiből csak éhen halni lehet.


A szolgálati időre és társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjat a biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátások váltották fel, ami komoly problémát okoz.  Ugyanis a gyes és gyet, és az ápolási díj időtartama nem számít be a biztosítási időbe. A fiatalok 28%-a pályakezdőként munkanélküli, de az idősebb korosztálynál még komolyabb a gond, mert az 50 év felett egészséges emberek sem találnak munkát. Miért pont a megrokkant, részidős munkaerővel bíbelődnének a cégek?  Hiába hoztak 2014.01.01.-től törvénymódosítást a biztosítási idők kiszélesítésére is, még mindig sokan kimaradnak az ellátórendszerből, önhibájukon kívül. Ugyanis, a több gyermekes anyák, vagy ápolási díjban részesülők, a munkanélküliek, pillanatok alatt szembesülhetnek azzal, ha megrokkannak, nem lesznek jogosultak pénzellátásra a biztosítási idők hiánya miatt. Amikor a gyermekeiket vállalták, fogalmuk sem volt arról, hogy majd utólag hoznak egy olyan törvényt, ami az egész életüket tönkreteszi, ha megrokkannak.


A betegek életkor szerinti diszkriminációja a fiatalabb rokkantakat sújtja, miközben a rokkantság nem életkorfüggő állapot. Mégis nagy részüket súlyos egészségkárosodással is rehabilitálhatóvá minősítik vissza. Sajnos a rossz egészségügyi ellátórendszerben nem kapnak egészségügyi rehabilitációt. Ez által súlyos betegeket kényszerítenék munkára, miközben a csökkent munkaképességűek számára alig van munkahely. A foglalkoztatási szempontrendszerekkel is komoly gondok vannak. A hosszú munkatapasztalattal és a magasabb végzettséggel rendelkezőket távolítják el hamarabb az ellátórendszerből, akkor is, ha ők a betegebbek, mint alulképzett, vagy alul-iskolázott társaik. A többséggel szemben, a nemzeti kisebbséghez tartozókat részesítik előnyben a törvény szerint. Ez a diszkrimináció terheli a szociális szempontrendszereket is. Ott sem az egészségromlás megítélése a fő szempont, hanem az érintett családjának a szociális háttere. Az említettek okán a betegségeknek kevés köze van a valós elbíráláshoz, holott a rokkantságnak az egészségromlásról kellene szólnia, nem a képzettségről, vagy a szociális helyzetről, vagy a többséggel szembe állított, előnyöket élvező nemzeti kisebbségről.


Az egészségi állapotfelmérés nem a beteg valós állapotát tükrözi a felülvizsgálatoknál. Az orvos-szakértők meghozott döntései köszönő viszonyban sincsenek az új komplex minősítő táblázatban foglalt funkciókárosodási mértékékek meghatározásával. Az össz- szervezeti károsodás mértékét meghatározó (ÖEK) számítási képlet alapján, akinek többfajta súlyos betegsége van, annak 5-6 féle betegség felett már nem engedi a számítási képlet figyelembe venni a többi betegséget. Így, ha az érintettnek 10-15 fajta diagnózisa szerepel a dokumentációs leletező leírásában, annak csak a felét veszik figyelembe, mert a kiszámítási módszer nem engedi mindnek a beszámítását. Ráadásul, egy adott betegségnél összevissza sakkoznak a referencia tartományon belül, általában enyhe, vagy középsúlyos állapotot vélelmeznek akkor is, ha a beteg állapota már súlyos. Gyakran ellentétes szakvélemény születik a szakhatósági orvos-szakértői minősítések és a munka alkalmassági igazolást kiállító szakorvosok véleménye között. A NRSZH orvos-szakértői rehabilitálhatónak minősítik a betegek nagy részét, miközben a betegek zömének nem állítanak ki munka-alkalmassági igazolást a szakorvosok. Emiatt sok beteg kénytelen a jogorvoslati utat választani.


A korhatár alatti rokkant özvegyek az új komplex minősítés szerint 50%, vagy afeletti mértékű össz- szervezeti károsodás esetén kaphatnak állandó özvegyi nyugdíjat. Sokan közülük egyre betegebben is elveszítik az özvegyi nyugdíj-jogosultságot a visszaminősítések miatt.


Komoly gondot okoz a megváltozott munkaképességű személyek utazási kedvezményének a megvonása is. Nem jutnak el a gyógykezelésekre, vagy a nagy távolságra lévő kórházakba csak úgy, hogy a saját segélyes pénzeikből kell megfinanszírozni az utazást. Az útiköltség térítéseket pedig utólag kapják vissza 30 nap elteltével az OEP-től. Az I. fokú határozat megfellebbezése után az érintettek akár több száz km-t is kénytelenek utazni a számukra kijelölt II. fokú felülvizsgálatra. Az érintettek elmondása alapján csak az odafelé utat térítik meg, a visszafelé utat, azt nem. Sokan arról panaszkodnak, hiába van a lakóhelyükön II. fokú (regionális NRSZH) felülvizsgáló központ, mégis máshová utaztatják őket felülvizsgálatra, ha fellebbezési jogukkal élnek. A segélyes pénzellátásaikból veszélyeztetve van a megélhetésük, elveszíthetik az otthonaikat, mert képtelenek a rezsit, az élelmet és a gyógyszer költséget fedezni az átlag 27-60 ezer Ft/fő/hó ellátásokból. Súlyos betegen hajléktalan élet vár rájuk, mert képtelenek megfizetni az idős otthoni térítési díjakat is, ami sokszorosa a segélyes havi pénzellátásuknak.


Diszkriminációval sújtják a megváltozott munkaképességűeket amiatt, hogy ők nem jogosultak álláskeresési támogatásra sem, ha dolgoznak, akkor sem. Elkülönítetten, csak a regionális rehabilitációs szakigazgatási szervek (RSZSZ) munkaügyi központjainál jelentkezhetnek kötelező álláskeresőként nyilvántartásba vételhez. Megszabott időközönként itt kötelező megjelenniük és bejelenteniük, hogy találtak-e munkát. Sőt, ha dolgoznak, de táppénzre mennek, mert ők eleve súlyos betegként kénytelenek dolgozni, a táppénz időtartama alatt szüneteltetik a segélyes rehabilitációs ellátásukat. Ekkor, csak a napi 4 óra, vagy heti 20 óra utáni munkabér kb.60%-át kaphatják táppénzként, ami sokuknál egy havi táppénz esetén kb. 20 ezer Ft/fő/hó juttatást jelent mindössze. Ebből kell egész hónapban élniük, sőt, teljes áru bérletet venni, hogy eljuthassanak az orvosi kontrollokra, a gyógyszertárba, vagy bárhová. A pénzintézeti hitelképességük is megszűnt a betegeknek azzal, hogy szociális pénzellátásnak számít a segélyes rehabilitációs és rokkant ellátás, így nem hitelképesek.


A legfájóbb pont az életkor szerinti diszkrimináció. Visszahatóan vették el az érintettektől a nyugdíj-jogosító jogfolytonosságát a rokkant évek időtartamának. Viszont a 195 ezer fő „kiválasztott” felülvizsgálandó rokkanttal kegyetlenül elbánnak, mert őket teljesen ártatlanul büntetik a rendelkezésekkel. Azok, akik 2011.12.31.-ig betöltötték a nők az 59.életévüket, a férfiak a 61.életévüket, ők korhatár alatti rokkantként is elmehettek teljes jogú öregségi nyugdíjba úgy, hogy nyugdíj-jogosító jogfenntartó éveknek számítottak a rokkant évek is. A többi korhatár alatti rokkantnak, már nem számítanak egyetlen percet sem a rokkant évek, de még visszamenőleg sem! Azok, akik életkoruk és a felülvizsgálatok kapcsán súlyos diszkriminációs csapdába kerülnek, ők a legnagyobb vesztesei az új rokkant-törvénynek és a hozzákapcsolt új komplex minősítésnek.  Ugyanis, a rendelkezések csakis a célból születtek, hogy ennek a 195 ezer embernek nagy részét ellehetetlenítsék, akár visszaható törvénykezéssel is. Mindezek az intézkedések a költségvetési megtakarítási célok által vezéreltek, semmi közük a betegek valós állapotához, gyakran halljuk ezt a kijelentést, még az elképedő háziorvosoktól és a betegeket kezelő szakorvosoktól is. Igazságügyi orvos szakértők is nyilatkoztak nekünk, hogy belefulladnak a rengeteg visszaminősített beteg jogorvoslati ügyébe, ami szerintük sem véletlenszerűen történik, hanem valószínű, hogy nagyüzemileg vannak a betegek leminősítve.


A korhatár alatti ellátásban részesülők közül (2011.12.31.-én) az 57 év alatti rokkantaknak kell számolni azzal, ha elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor újra számítják a nyugdíjuk összegét. Sőt, azoknak is, akik az öregségi korhatár betöltése előtt még visszaminősítetté váltak a felülvizsgálatokon, ha 1954. évben, vagy azt megelőzően születettek, mert ilyen személyekről is van tudomásunk. Az ő helyzetük is teljesen kilátástalan.


A korhatár alatti rokkantak a kritikus élethelyzetük miatt fordultak a jelenlegi és a jogelőd ombudsmanhoz is. A sajnálkozáson kívül semmi sem történt. A köztársasági elnöki hivatalba 2 civil érdekvédő szervezet (a SZOLIFÉT és a MSZF „Összefogás”csoport) képviselői személyesen vitték 2014.01.20.-án a nyílt levelüket a rokkantak nehéz helyzetére fókuszálva, de reagálás nem történt arra sem. Nem kaptunk Balog Zoltán miniszter úr hivatalától sem visszajelzést, mellyel a rokkantak tarthatatlan helyzete miatt párbeszéd kezdeményezését sürgettük. A rokkantak foglalkoztatási tervéről szóló (2012.05.02.-i) párbeszédet szerettük volna folytatni velük, más területeket és problémákat is érintve. A fent említettek gondjaink bőven adnának témát egy esetleges párbeszédhez, de a remény egyre fogy, ha visszajelzést sem kaptunk eddig a tárgyalási hajlandóságra. Az elmúlt 2,5 évben a betegesetek tükrében folyamatosan feltártuk a törvény hibáit. Jeleztük az új komplex minősítő rendszerrel szembeni kifogásokat. Ezeken jó szándékkal és empatikus hozzáállással, véleményünk szerint lehetne javítani. Pozitív szándékú törvény-módosítókkal fékezni lehetne a humán katasztrófa felé sodródását az érintetteknek.


Az MSZF „Összefogás” rokkant-érdekvédő csoportunk nem adja fel a reményt, hogy apró eredményeket is elérve, de mégis csak haladjunk előre. Az elmúlt években aktívak voltunk ez ügyben, és továbbra is ez a célunk. A rokkant-érdekvédelem területén megkezdett munkát folytatni szándékozunk, a jövőben is, de új vezetéssel. Az eddigi érdekvédelmi képviselőnk Demeter Éva megromlott egészségi állapota miatt már nem tudja folytatni a munkát. Helyette Juhászné Papp Laura vállalta az érdekképviseletünk vezetését. Demeter Éva a továbbiakban már csak a kommunikációs képviseletet látja el, még egy rövid ideig, átmenetileg. Bízzunk benne, hogy további sikereket érhetünk el, mint eddig, kritikus véleményünknek is hangot adva, mert a létünk a tét.



MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Forrás: innen

A TB ÉS A NYUGDÍJ NEM JÁR!

Mihályi Péter elmagyarázza: nincs tb. nincs nyugdíj - nem jár! - csak ADÓ van!

EZT ELVETTÉK TŐLÜNK AZ ÚJ "ALAPTÖRVÉNY"-nek elnevezett jogszabállyal

A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. 54.§. (1)

 A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. 70/A. § (1)

 A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak 70/E. § (1)

(Alapvető jogok és kötelességek (Magyar Köztársaság Alkotmánya)

TÖRTÉNELMI ÖSSZEFOGLALÓ - HOL TARTUNK MOST ÉS HOGY JUTOTTUNK EL IDE - Arady Pál kitűnő írása

A világpolgárság (villák proletárjai) története a teljesség igénye nélkül..

2014. január 23., 16:00

(Állampolgári, és politikai alapismeretek iskolakerülő fiataloknak, és feledékeny időseknek)

Arady Pál

Egyszer egy napon beköszöntött az az első év a történelemben, amikor egy európai királyságban nem lehetett többé az adót természetben megfizetni. Nem látunk ebben semmi különöset, ha arra gondolunk nyomban, hogy ma már pénzjegyek nélkül elképzelhetetlen az életünk, még a bank automaták, és az elektromos átutalások világában is. De miért is történt ez?

A király azért volt kénytelen ezt a rendeletet hozni, mert az eladdig meglehetősen alávaló, és erkölcstelen lényeknek tekintett városi polgárok már sokkal több bankóval, és vert pénzzel rendelkeztek mint maga a király, és ez elviselhetetlen állapotokat idézett elő. Lévén, hogy a polgárok jó gazda módjára nem adták oda  (nem élték fel) az uzsorákkal, és más erkölcstelen kereskedelmi ügyleteken megszerzett pénzüket, ezért a termények, és létfontosságú eszközök elosztása, - cseréje lelassult, vagy leküzdhetetlen akadályokba ütközött.

Az udvari szállítók is már csak pénzt akartak a portékáikért, nem barterezték többé a pompás ruhákat, ékszereket. Noha a király volt a leggazdagabb ember az országban, nem tudott többé rendelést leadni  - elegendő pénzeszköz hiányában - a festőnek, az építésznek, a kémeknek, a fegyverkovácsnak, de a szabónak és a vargának sem!

Igen ám, de az "aljanép",  - a jobbágyok  - épp úgy nem tudott pénzhez jutni mint a király – hiszen a pénz polarizálódott – így adót egyszerűen nem tudtak fizetni. Az adószedők persze nem vicceltek: börtön, verés, és kínzás járt annak, aki nem „köhögte ki” a kivetett adót, ami a királyság becsületének, és létének fenntartásához kellett. Az adószedők gyakran rombolták le az adófizetésre kötelezett jobbágyok házait, öldösték le az állatait, és el rekvirálták még a vető magvait is. Így ez a pénzben kivetett adózás sokkal nagyobb kárt okozott, mint amennyi haszonnal járt, hiszen az ország termék előállítási képessége egyre csökkent a pénz hatalma miatt. A rendszer ennek ellenére is minden európai királyságban elterjedt, hamarosan a „robot” és a terményszolgáltatás szinte ismeretlen fogalommá vált.

Viszont  a katolikus egyház által közvetített római kori pénzrendszer csapdája ezzel végleg bezárult: a társadalmak a pénz rabjaivá váltak. Ezt az állapotot persze az eredeti tervek szerint az egyháznak kellett volna irányítani, és a pénzeszközöket legnagyobb mértékben birtokolni.

Akkor néhány király elhatározta, hogy megadóztatja a polgárokat. A polgárok válaszoltak: az uzsora kamatokat jócskán megemelték, de még kevesebb pénzt engedtek visszaáramlani a gazdaságba. Így az adóbevételek a királyi kincstárban nem nőttek, hanem egyenesen csökkentek. Mindeközben a polgárok „internacionalizálódtak” létrejöttek a tőzsdék, ahol még erkölcstelenebb módon fosztogatták  - immár nemzetközileg - az országok gazdaságát, és a királyok kincstárait. Megjelentek a bankok, amik a pénz őrzésén felül mindenféle praktikát eszeltek ki, hogy a pénz hatalmát még nagyobbá, a pénzt valódi hozzáadott érték nélkül gyarapodóvá, és még gyarapodóbbá tegyék.

Mindeközben felütötte a fejét az általános nyomor, és az éhínség is, ami eladdig a középkori reneszánszban egyes szegényes termőképességű  - vagy ostoba urak által bírt – területeken ismert volt, de nem általános. A polgárság ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy az átalakult alapértékekre hivatkozással helyet követeljen magának a hatalomban.

Az angol és a Francia polgári forradalom (később az 1848-as Magyar)  is a polgárság kapzsisága miatt kiéheztetett nép lázadásával indult. A lázadásban és káoszban jó táptalaja volt a polgári uralom („demokrácia” „népuralom”) követelésének, amit a nem túl tanult nép, - mivel a királyságot tartotta bajai okozójának - roppant hamar magáévá is tett. A lázadók mögött  nyomban feltűntek ( nyíltan – vagy burkoltan) a hataloméhes gazdag polgárok, akik fegyverrel és zsolddal látták el a tulajdonképpen értük harcoló jobbágyokat. Ezek a forradalmak persze a királyság még meglévő társadalmi és gazdasági ereje miatt elbuktak, de a polgárságot ettől kezdve nem lehetett nem politikai tényezőnek tekinteni.

Olybá nem, hogy a polgárság politikai nyomásgyakorló eszköze, a tőzsde mindenhol megerősödött, és minden féle jogokat csikart ki magának. Feltűntek az úri társaságokban a közönséges bűnözőkből lett rendkívül gazdag polgárok. A leghírhedtebb közülük bizonyos CornWallis, aki az angol anyakirálynőénél is nagyobb magánvagyont halmozott fel, és létrehozta az első nemzetek felett álló saját, kábítószer kereskedő polgári államát, ami a legbrutálisabb erőszakon alapult, és a gyarmatokat tartotta megszállás alatt. (A Wallis egyik utódja, a saját nevén a magyar állammal köt ma is rendkívül nagy üzleteket, amire általában az állam óriási összegekkel mérten ráfizet)

A polgárok hatalmi törekvéseinek persze ideológiára is szüksége van. Az is szükségszerű, hogy a hatalmuk forrását,  - a pénzt  - tegye az ideológia középpontjába, tehát a tőke szabad áramlása az egész világon az ideológia alapja már a kialakulása óta. S hogy a nép ezt az ideológiát elfogadja, a nemzetközi osztállyá szerveződött nagytőkések az emberi szabadság eszményeit valló humanista liberálisok mögé rejtőznek már az 1800-as években.

Hajlandóak voltak a rabszolgaság eltörlésére is, mivel előzetes számításaik szerint a rabszolgatartás többe került, mint  „szabad munkások” foglalkoztatása, akiket a közvetlen létfenntartásukat sem fedező bérért lehet dolgoztatni. Persze a maroknyi humanista liberális ezt győzelemként könyvelte el, a „liberális „eszme ezzel nemzetközivé válik, és megszületik a Világpolgárság.

Váratlanul (?) az egymással marakodó nagyhatalmak által felosztott világ  - és a legtöbb királyság- összeomlik, majd a múlt század 20-as éveire mindenhol alkotmányos monarchia, vagy polgári állam (és a Szovjetunió) jön létre. A polgárság fürdik a fényben és a hatalomban, némi nosztalgiával nemesi gyökereket kutat, vagy egyszerűen csak nemességet vásárol az egyre szegényebbé váló, harcokban legyengült királyaitól. A kapzsiság azonban nem lehet „országintéző erő” így a nemzetközi polgárság a 30-as évekre az egész világ gazdaságát porba dönti, amit máig nem magyaráztak meg, és a felelősséget sem vállalták magukra a sok millió áldozatért.

Ekkor születik meg a nagy Terv – a nyomtatott és vert pénzek legnagyobb részét magántulajdonban tartó Világpolgárság globális hatalmának megvalósítása.

A nagy világgazdasági válságot követően a polgárság a hatalmát immáron a katolikus egyház tanításával, és azzal szövetségben kodifikálja, az élet minden területére kiterjedő bonyolult törvénykezéssel. Megszületik a fasizmus, a „polgári társadalmi rend” totális, és brutális  változata. Azonban ez nem tűnt hatékonynak, a profit az elvárások alatt maradt. Mindeközben feltűnt egy a Világpolgárság számára a nemességnél is sokkal halálosabb ellenség, a világközösségbe szerveződött, és egyre erősödő proletariátus is, ami a Szovjet államközösséggel a háttérben Európában is egyre erősebbé, sőt több országban parlamenti erővé is vált. A proletariátus valódi demokráciát, és tisztességes elosztást a nagy vagyonok eltörlését követelte, ami a polgárság megsemmisüléséhez vezethet, ezért új stratégiára, és nem különben új módszerekre volt szükség.

A berlini forradalom az európai Világpolgárságot is megrázta. Pánikszerűen sorakoztak fel egy szobafestő mögé, aki nem polgár – proletár rendű – de jó pénzért bármikor képes a saját társadalmi osztálya ellen fordulni. Az új reménységet Adolf Hitlernek hívták.

Hitler elébb fasiszta, majd fajvédő törvényeket alkotott, ami ugyan a polgárság egy részét megfosztja a vagyonától egy másik nagy csoport javára, de az erkölcs a történelemben sosem jellemezte a polgárokat, így ez ellen nem tiltakoztak. Hitler a rablott pénzen  - és az ügyleten gazdagodó, ezért vérszemet kapott polgárság egy csoportjának támogatásával – bele fogott a nagy globalista hatalom megteremtésébe. Ezzel újabb támogatókat szerzett, a Világ polgárság szinte egyként sorakozott fel mögé, és ordas eszméi mögé. Az európai polgári kormányok sorban hajtottak fejet Hitler és barátai előtt, hogy a mögöttük álló Világpolgárokat profithoz juttathassák.

Az első nagy globális kísérlet azonban elbukott, mert Hitler bár megtámadta a Szovjet proletár államot, amit bár katonailag és gazdaságilag is felkészületlenül ér a támadás, de talán éppen ezért rajta veszített az Anglia elleni bombatámadásokon: a Brit nemzetközösség  -beleértve az USA-t is – egységesen indított ellentámadást. Az államok a Világpolgárság minden erőfeszítése ellenére léptek be a háborúba, mert a Brit nemzetközösség államainak vezetői nem bírták a népük által rájuk nehezedő nyomást, ami a megölt honfitársaik miatt  - az európai keresztény szokásoknak megfelelően - véres bosszút követelt.

A két fronton harcoló Hitlernek ettől kezdve esélye sem volt ugyan megnyerni a háborút, és megvalósítani a globális világhatalmat, - vagy annak sajátos, "munkaalpú"  alapegységét - de a világpolgárság az utolsó pillanatig kitartott mellette. Sőt. Hitler „szakembereit” az új, szintén az  egész világ elleni támadás alapjainak előkészítésére tömegesen mentette át az USA-ba és Dél-Amerikába, hogy ott munkásságukkal előmozdítsák a Világpolgárság ügyét.

Az első globalista világháború is - akár a nagy gazdasági válság -  legalább 100 millió emberéletet követelt, de azért a felelősséget a Világpolgárság Hitelrre, olykor a német, vagy orosz népre, és Sztalinra terhelte.

A háború befejeződése után világszerte megerősödnek a proletariátus intézményei. Az óriási tömeget képviselő harcedzett katona visszatérvén a polgári életbe nem viselkedett engedelmes rabszolgaként, nem volt terrorizálható, így a munkavállalói és szociális jogok világszerte kiteljesedtek, ami a profit nagymértékű csökkenéséhez vezetett. Ennek folyományaképp Nyugat-Európában létrejött a „szociális állam”.

A Világpolgárság hatalma és befolyása ettől az egész világon csökkenni látszik, ezért lépéskényszerbe kerül. Ezért rövid időn belül új forgatókönyv születik a világhatalom elérésére, aminek zászlóshajójául az USA-t jelölik ki. Kísérőhajóként létrehozzák az Európai Uniót, ami a későbbiekben nagy szerephez fog majd jutni.

A Terv intézményi rendszerének keretében  - ami az első front - megalakul az ENSZ, a Világpolgárság politikai törekvéseinek parlamentje. Rövidesen létrehozzák az IMF –t, és  a Világbankot, valamint a Világkereskedelmi Központot (WTC) amik a tőke szabad áramlását, a világméretű befektetést kívánja lehetővé tenni a tőketulajdonosoknak, s ezek alapvetően képesek befolyásolni az államok, sőt egész kontinensek gazdaságát – pusztán a profit szempontjai szerint. A terv jól halad a megvalósulásában.

A második fronton az egész emberiség szellemi befolyásolására indított hadműveletben feltűnik Hayek, aki az „Uzsora dicsérete” című munkájával alapozza meg a modern „liberalizmus” és „piac” (tőzsderendszer) image-ét. Ma őt tekintik a „neoliberális pápának”. A Világpolgárság más bértudósokat is alkalmaz elvei kifejtésére, és „tudományos” bevezetésére köztük a legjelentősebb Williamson, aki a globalista „paiacgazdaság” atyja, valamint Lafer, az USA eladósodásához vezető rendszer kidolgozója, valamint Giddens, akit a proletariátus ellen vetettek be. Utóbbi a „Neoszociáldemokrácia” című teoria elfogadtatásával akarta a proletariátust a totális piacgazdaságnak, magának a neoliberalizmusnak „tudományosan” alárendelni. (Majd nem sikerült is neki!!)

A harmadik fronton a proletariátus mögött álló Szovjetunió és Kína ellen indítanak úgynevezett „hidegháborút”, ami tulajdonképpen a világkereskedelmi korlátozásokban, nyersanyagoktól és technológiáktól való elzárásban (COCOM lista) nyilvánul meg. Ezzel párhuzamosan a Világpolgárság által uralt államok a NATO-ba tömörülnek, és óriási, a proletárállamokat fenyegető fegyverkezési versenyt provokálnak.

A frontokon kifejtett, és jól összehangolt egész bolygó ellni támadást a fegyverkezési verseny nem várt sikere koronázta: a Szovjetunió a XX. század utolsó negyedére kifáradt, és ezért a vele szövetséges kelet-európai államokkal alkotott közössége is összeomlott. A proletár államokban a Világpolgárság ekkor a korábbinál is intenzívebb kulturális offenzívába kezdett, ami a közembereknek a nyugati létforma iránti vágyát volt hivatott felébreszteni, az értelmiség rétegeiben pedig a tőketulajdonosok mindenhatóságának és felsőbbrendűségének vakhitét igyekezett kialakítani.

Az offenzíva nyomában a tradicionálisan nemzeti gondolkodású nemesi osztályaitól teljesen megfosztott kelet - európai társadalmak ellenállás nélkül tértek át a Világpolgárság által erőltetett „piac” és „pénz” vallásra, aminek nyomában a mindenek felett álló egyéni érdekek, kerültek az emberi gondolkodás centrumába, a közösségi érdek, a közösségi magatartás lényegtelenné, és érdektelenné vált.

Ezt a sikert végül megkoronázta a tucatnyi kelet-európai „rendszerváltás”, amelyben a szocialista irányú proletár államok többsége vér nélküli forradalomban adta át a javait a Világpolgárság delegált képviselőinek, miközben közfelkiáltással cserélték le az irodák és közintézmények falain Lenin és Marx képeit Ronald Reagenére.

Ugyanekkor, ebben az évben (1990) Washingtonban üléseztek a világ liberális pártjai, akik között már alig volt található olyan, amely a történelmi, humanista irányt követte volna. A találkozó egy közös megállapodással ért véget: a Világpolgárság (nemzetközi nagytőke) szövetséget kötött a pártokkal, hogy azok hazájukban előmozdítják a Világpolgárság globális érdekeinek megvalósulását, benne a közszolgáltatások privatizációját, (a Világpolgároknak természetesen) a szakszervezetek letörését, az idősebb Bush ex USA elnök és Williamson, a bértudós közgazda által koreografált, modern-fasiszta jogi – politikai  - gazdasági rendszer törvénybe foglalását, a közigazgatási és politikai hatalomért cserében. (A szaktudomány ezt az egyezséget „washingtoni consenzus” - nak hívja, és évtizedek óta elemzi a globálisan súlyos következményeit) Ezzel megszületett az un. neoliberális globalista világrendszer, aminek minden  - főként európai - országban  liberális, és szocialista megnevezésű pártok a reprezentánsai.

Az Európai Unió, mint a globalizáció kísérőhajója ezután örömmel fogadta magába azokat a Szovjetunióról levált országokat, amelyeknek politikai elitje a Világpolgársággal állt (és áll) szövetségben. Lévén hogy az EU mint intézmény is egy tucatnyi globális, Világpolgári tulajdonban álló óriáscég érdekinek megvalósulása miatt alakult és azért áll fenn ma is.

Az új, annektált államok társadalmait természetesen révületbe ejtette a korábban tudományos módszerrel kidolgozott propaganda, ami a szabad kereskedelem, az állandó verseny, és a folyamatos gazdasági növekedés egyébként teljesen tudománytalanul állított pozitív hatásait  nevezte meg a közös jó, a közjó forrásának.

  

Az új államokban azonban társadalmi tragédiák sora történt ezt követően. A Világpolgárság adómentességet élvezett és élvez ezekben az országokban, aminek  - és a törvénybe foglalat tőke szabad áramlási elv – segítségével nem csak a korábban létrejött és felhalmozott, de az újra és újra megtermelődő javakat is kivonta (és kivonja) az országokból a helyi politikai osztályok segítségével. Ennek következtében az államok legyengültek, a szociális rendszerek összedőltek, a társadalom hagyományos termelőbázisai nyom nélkül, és kompletten eltűntek, s mindezek következtében megjelent a tömeges nyomor és a legborzalmasabb formája: a tömeges hajléktalanság is.

A politikai következmények még tragikusabbak: a kelet-európai országokban nem működtek a munkavállalók érdek képviseleti rendszerei, (a pártállam magához vonta ezeket) így a munkavállalók képtelenek a Világpolgárság által az országra erőltetett munkavállaló és ember ellenes rendszer hatásai ellen védekezni. A politikai érdekképviselet „baloldali” szárnyát elfoglalta a neoliberálisok csoportja, és a Világpolgárság által is delegált, bőkezűen támogatott vezérei, amik körmönfontan, de a washingtoni consenzusban vállat kötelezettségeiknek megfelelően tipornak el minden valódi baloldali, társadalmi célú kezdeményezést, munkavállalói érdeket a hivatalos propagandájuk szintjén is.

Itt tartunk ma! Magyarország minden itt leírt fontosabb eseménynek része volt és részese ma is annak minden következményével együtt. Az utcákon neoliberálisok szegény, munkanélküli rajongói demonstrálnak, mellettük tucatnyi már mozogni is alig képes hajléktalan várja a közjót, amiben nem kell több állampolgárnak nyomorognia, és kínhalált halnia a profitért.

 Arady Pál kitűnő írása (szekr-i. megjegyz.)

Forrás: innen

Így uralunk mindent, mi vagyunk az ILLUMINATI

MIT TETTEK VELED VIKTOR

1990 "HALLGASS A SZÍVEDRE - SZAVAZZ A FIDESZRE"

Fiatal demokraták szövetségének választási műsora 1990-ben. Érdemes visszanézni mindenkinek ezt a filmet.

MIT TETTEK VELED VIKTOR?!!!

HOVÁ LETT ORBÁN VIKTOR?
HOVÁ LETT AZAZ ORBÁN VIKTOR, AKI A VIDEÓN VAN!

HOL VAGY VIKTOR?
KI VAGY TE MOST VIKTOR?

MIT CSINÁLTAK VELED VIKTOR?

ÉS

MIT CSINÁLSZ TE MOST VELÜNK VIKTOR?

Mit tettek veled Viktor és mit teszel most Te velünk Viktor?
Hittünk Neked, Nektek, bíztunk bennetek, és Ti most elárultatok, tönkre tettetek, elszegényítettetek bennünket. A fél országot szegénységbe taszítottátok.

Halálra ítéltetek, rabszolgasorsra küldtetek.
Elvettétek a maradék emberi méltóságunkat, és már a túlélési esélyeinket, technikáinkat is ellehetetlenítitek.

Tudatosan, módszeresen, jogszabályok mögé bújva legyilkoltok bennünket.

Hogy vagy Viktor, jól alszol? Nincs lelkiismeret-furdalásod?

Mit tettek Veled? Kényszerítettek, megfenyegettek?

A lehető legrövidebb idő alatt irtsd ki az ország népének több, mint felét!

Meg vettek Viktor?
Ezt várják Tőled Viktor?
Mit tettek Veled Viktor?

Mert arra gondolni sem merek, hogy magadtól, magatoktól változtatok meg ennyire - és váltatok gonosszá!

Vagy mégis?! A hatalom mámora benneteket is -  az őszinte, bátor, jóérzésű, jó cselekedetekre elszánt Fiatal Demokratákat is - ennyire elaljasította?

Nézzétek vissza a videót - hogy akkor hogy beszéltetek, mit akartatok - és azóta mit tettetek!!

 Öregeket, betegeket, hajléktalanságba vittetek, öngyilkosságba kergettetek. Nagyszülőket unokátlanságra ítéltetek, fiatalokat hontalanságba küldtetek.

Sárba tapostátok az emberi jogainkat.

Ezt a Magyar Nép a FIDESZTŐL nem várta!!
És elfogadni sem tudja!!

"EGY  ROKKANT ÖZVEGY NYÍLT LEVELE A KORMÁNYHOZ

Még tavaly nyáron kereste meg először a Magyar Szociális Fórumot panaszával egy rokkant asszony. Az utolsó 5 évben nem rendelkezett az 1095 nap biztosítási idővel, így rokkantsági ellátásra nem vált jogosulttá. Több mint 10 évig ápolási díjat vett igénybe. Utána, dolgozni képtelen volt már a sok betegsége miatt. Lebénult az egyik karja is az édesanyja ápolása közben.

A súlyos beteg asszony 2012.év őszén elvesztette a férjét is, akinek a nyugdíjából éltek szerényen. Az asszony a férje nyugdíja miatt nem kapott segélyt sem. Tavaly tavasszal, az új komplex felülvizsgálaton 40% mértékűre véleményezték az össz- szervezeti károsodását, majd ezt követen, a fellebbezés kapcsán 50% mértékűre módosították a minősítését. Sajnos, ezzel sem kaphatott semmilyen pénzellátást, mert nem rendelkezett az utolsó 5 éven belüli 1095 nap biztosítási jogviszonnyal.

A kormány némi „enyhítést” ígért 2014.01.01.-től a megváltozott munkaképességűek számára azzal, hogy az utolsó 10 évben 2555 nap biztosítási idővel, vagy az utolsó 15 évben 3650 nap biztosítási idővel kell rendelkezniük az érintetteknek, hogy pénzellátásra jogosultak lehessenek. Ez azonban a panaszos betegeken nem segít, és nem is enyhítés, mint ahogyan a kormány azt kommunikálja.

Az arányok ugyanis hasonlóak, mert továbbra is, 60-70% a biztosítási idő követelmény:

5 éven belül 1095 nap esetén = 60%, 10 éven belül 2555 nap = 70%, 15 éven belül 67% arányban biztosított kell, hogy legyen az érintett, mindegy hogyan variálnak az évekkel. Ekkora munkanélküliségben az 50-60 éves egészséges emberek sem kapnak munkát. Ők is potenciálisan veszélyeztetettek emiatt, mert, ha megrokkannak, nem lesznek jogosultak pénzellátásra.

A rokkant asszony férje, a rendkívül rossz egészségügyi ellátórendszer áldozata lett. Egy pénteki napon került kórházba. Otthonukban összeesett, a mentő kórházba szállította, de ott senki sem törődött vele. A kétségbeesett asszony hiába jajveszékelt a személyzetnek, hogy vegyék már észre, hogy nagy a baj. A férjének, már megszólalni sem volt ereje, annyira elesett állapotba került. Azonban nem törődtek vele, és csak a hétfői napon kezdték volna vizsgálgatni, amikor már késő volt. A rokkant asszony férje elhunyt a kórházban.

A teljesen magára maradt özvegyasszony nyílt levélben tiltakozik a kormány rokkant-politikája ellen."

Íme, a levél:

„Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Magyar Kormány!

Rendkívül szomorú, hogy a férjemet a hiányos egészségügyi ellátás miatt vesztettem el 2012. év őszén.  Ezt követően ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesültem egy évig.  Már 2013. augusztusban jeleztem a NYUFIG felé az állandó özvegyi nyugdíj iránti igényem, hogy a hozzátartozói ellátásom folyamatos legyen. Meg kellett ezt tennem azért, hogy legalább a hozzátartozó jogán az állandó özvegyi nyugdíjamat megkaphassam 50% mértékű egészségkárosodott özvegyként, mivel saját jogú pénzellátásra nem vagyok jogosult. A saját jogomon az 50% mértékű össz- szervezeti károsodás ellenére sem vagyok jogosult pénzellátásra, mert az utolsó 5 évben nem rendelkeztem 1095 nap biztosítási jogviszonnyal.

Hosszú évekig ápoltam a magatehetetlen édesanyámat, melybe magam is belerokkantam. Azonban, az 1095 napos biztosítási jogviszonyba nem számít be az ápolási díj folyósításának időtartama. Ez által a saját jogomon az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig egyetlen fillér pénzellátást sem kaphatok az új rokkant-törvény szerint. Számomra emiatt létkérdés lett volna az, hogy legalább a hozzátartozó jogán járó, állandó özvegyi nyugdíjat megkaphassam a férjem után, időben.

A férjem 63 éves korában hunyt el. Én 59. évesen lettem özvegy. A kettőnk szolgálati ideje összesen 79 év volt. Ennek ellenére, jelenleg, egyetlen fillér pénzellátást sem kapok, sem a saját jogomon, sem az elhunyt férjem jogán, mint özvegy. A sok telefonos érdeklődésemre, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság végig arról tájékoztatott, hogy legyek türelemmel, december elején biztosan megkapom már az özvegyi nyugdíjamat. Ez viszont, a mai napig sem történt meg. Most, 2013.12.16.-án kiderült, hogy az ügyemet átirányították a Kormányhivatal Somogy-megyei Regionális Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságához azzal a céllal, hogy rendeljék el, mint megváltozott munkaképességű özvegy a felülvizsgálatomat.

Én 2012. év folyamán kétszer is részt vettem NRSZH új komplex minősítő felülvizsgálaton a saját jogú ellátásom céljából, I. és II. fokon is. A másodfokú véleményezés alapján (2012. július hóban) 50% mértékű egészségkárosodást állapítottak meg azzal a megjegyzéssel, hogy további felülvizsgálatom nem szükséges. Erről a felülvizsgálatról a határozatot 6 hónap múlva kaptam kézhez 2013. január 3-án. Ha erre a sima határozatra 6 hónapot kellett várnom, akkor vajon most, az állandó özvegyi nyugdíjam elbírálásához szükséges felülvizsgálatra mennyi ideig kell még várnom? Ugyanis, a hozzám hasonló, megváltozott munkaképességű özvegyek elmondása szerint, a felülvizsgálatra történő berendelés és a határozat kézhezvétele kb. egy egész esztendőt vesz igénybe. Elmondták azt is a sortársaim, hogy általános gyakorlat az, hogy a megváltozott munkaképességű özvegyeket a NRSZH új komplex minősítés során 30-40% körüli össz- szervezeti károsodás mértékűre minősítik vissza I. fokon, és a jogorvoslatuk kb. 2-3 évet vesz igénybe, mire a munkaügyi bírósági per lezárul.

Kérdem én: Ha rám is hasonló jogorvoslati út vár, hogyan maradok életben egyetlen fillér pénzellátás nélkül még évekig? Munka-alkalmassági igazolást nem kaphatok a szakorvosok szerint, így a 30 napos közmunka programot sem tudom teljesíteni a segély folyósítási feltételeként. Kérem, mondják meg, miből fogok élni az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig, ha egy esetleges NRSZH felülvizsgálati visszaminősítés esetén, nem leszek jogosult az állandó özvegyi nyugdíjra sem? Rettegek! Önök halálosan kimerítettek minket, a kiszolgáltatott betegeket, az embertelen törvényeikkel.

Kérdem én: „Önök szerint, már élni sincs jogom”?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Magyar Kormány!

Végig gondolták Önök tiszta lelkiismerettel, hogy a 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény és a hozzákapcsolt 7/2012.II.14. NEFMI rendelet megalkotásakor, hogy mire kényszerítik a végrehajtókat a korhatár alatti rokkantakkal és a rokkant özvegyekkel szemben? Végiggondolták a következményeit annak, hogy mi lesz azokkal a betegekkel, akik hozzám hasonlóan járnak? Én és a férjem együtt 79 éven át megfizettük a járulékokat. A férjem 63 évesen elhunyt, mert nem látták el a kórházban.  Én pedig egyetlen fillért sem kapok saját jogú ellátásként, pedig, csaknem 40 év szolgálati időt teljesítettem. Ezen felül még harcoljak félholtan az özvegyi nyugdíjamért is? Kinek fizettük be a sok járulékot, ha a férjem semmit se élvezett a nyugdíjas évekből, én meg el sem érem élve a nyugdíjkorhatárt, ha Önök éhhalálra ítélnek, mint rokkant özvegyet, és ellátatlanul hagynak?

Milyen Karácsonyi Ünnepeket szánnak Önök nekem, és a hozzám hasonló rokkantaknak, akik egyetlen fillér nélkül kénytelenek élni az Önök jóvoltából, egy élet munkája után?

Tisztelettel kérem Önöket, hogy vizsgálják felül az új rokkant-törvényt és a hozzá kapcsolódó új komplex minősítő rendszert, mert azok kivégzik a korhatár alatti rokkantakat”!

Tisztelettel:

Vörös Pálné

VÉGSZÓ:

Tisztelettel megkérjük Magyarország keresztényi hitvallására oly büszke kormányát, hogy tartsa tiszteletben a korhatár alatti rokkantak alapvető emberi jogait! Az Önökhöz, nyílt levéllel forduló megváltozott munkaképességű özvegyasszonnyal szolidárisak vagyunk. A korhatár alatti rokkantakat humánkatasztrófába sodorják a kormány intézkedései. Gondoltak-e Önök az új rokkant-törvény megalkotásakor arra, hogy míg Önök önfeledten ünnepelnek a szeretet ünnepén a családjaik körében, addig vajon hány rokkant éhezik és szenved el fagyhalált? Szégyen, hogy így kell várni az Önök jóvoltából a kiszolgáltatott betegeknek már második éve a megrokkant karácsonyi ünnepeket.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport

Forrás: innen 

DOROSZ DÁVID LEVELE ORBÁN VIKTORNAK

A hazánkat elhagyó fiatalokra tett kijelentésére reagálva:

"Hétfőn Orbán Viktor azt találta mondani, hogy a hazánkat elhagyó fiatalok, valójában csak "jókedvű kalandozásra" mennek el. Úgy látszik a miniszterelnök ennyit ért a mai fiatalokból."
 
"Tisztelt Orbán Viktor!

Vasárnap, ha jól fülelt, akkor a paksi bővítési elleni többezres tiltakozás alkalmával számos szónok emlékeztethette az 1989. június 16-án a Hősök terén elmondott beszédére. Ön akkor 26 éves volt. Ereje teljében, vágyakkal és reményekkel telve állt akkor ott. Itthon akart élni, Magyarországon akart maradni, nem akarta erősíteni azok táborát, akik elhagyták – már ha elhagyhatták hazánkat – az egypárti, kinek kemény, kinek puha diktatúra miatt. Nem akart sem Ön, sem azok a fiatalok, akikre akkor beszédében utalást tett, elnyomásban felnőni. Nem akarta, hogy jövőjüket és reményeiket temesse el a politika.

Ma fiatalok százezrei éreznek úgy, ahogyan Ön akkor. Csak ők most el is hagyják családjukat, barátaikat és hazájukat, mert nem látják biztosítva jövőjüket, nem látnak maguk előtt tanulási és elhelyezkedési lehetőségeket. Olvassák a híreket, nem értik, miért kellett ezt tenni velük, miért kell őket megalázni. Vajon az 1989-es Orbán Viktor megértené a mait? Nem hiszem. Hova lett az a fiatalok érzéseit képviselő tehetséges politikus, miniszterelnök úr?

A fiatalok nem kalandvágyból mennek el. Tudta Ön, hogy 2010 óta másfélszeresére nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervezők aránya? Ön azt mondta az Országgyűlésben hétfőn, hogy a kivándorló magyar fiatalokat nem gazdasági menekülteknek kell tekinteni, hanem kalandot fölvállalóknak. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy 2010 óta másfélszer kalandvágyóbbak lettek a magyarok? Nem lehet ott kalandról beszélni, ahol a munkahelyek száma – a közmunkahelyek és a külföldön állást vállalók(!) adatai nélkül – csökken. Nem lehet ott kalandról beszélni, ahol az ifjúsági munkanélküliség – a legfrissebb adat szerint – 27,4 százalékos.  Csaknem minden harmadik fiatal hiába keres munkát!

 Azt gondolja, hogy a fiatalok jókedvükből akarnak kivándorolni? Persze, hogy nem. Ön is tudja, hogy katasztrófakormányzása miatt indulnak útnak. A fiatalok nem fél vagy egy évre akarnak elmenni tapasztalatokat szerezni, hanem ki akarnak vándorolni! Itt kell hagyniuk családjukat, barátaikat, hazájukat. Ma már lassan minden magyar családban van egy olyan közeli vagy távoli rokon, aki elhagyta az országot, akiknek szülei vagy nagyszülei csak a világhálón nézhetik, ahogyan gyermekeik, unokáik felnőnek. Ma sok családban már nem a vasárnapi ebédlő asztalnál gyűlnek össze beszélgetni, hanem a monitorok előtt skype-hívás közben. Miféle nemzeti kormány az, amelynek kormányzása idején egyre több magyar el akarja hagyni az országot?

Ön szerint semmi  gond azzal, hogy tömegesen mennek külföldre dolgozni a magyar fiatalok, hiszen például sok spanyol fiatal is dolgozik külföldön. Éppen a spanyolokat hozta föl az egyik példának, holott a világsajtót nemrégiben járta be egy spanyol fiatal Facebook-bejegyzése, aki három diplomával mosdót takarít Londonban.  A spanyol ifjúsági munkanélküliségi ráta 57 százalék körüli. Ej, milyen kalandvágyók lehetnek, igaz?

Az még elnézhető lenne Önnek, hogy nem ismeri a spanyol helyzetet. De Ön a hétfői felszólalásával bebizonyította, hogy semmit sem tud a magyar fiatalokról sem. Legalábbis azokról, akik átlagos körülmények között élnek. Ön szerint annak kellene örülnünk, hogy a külföldön dolgozók pénzt utalnak haza. Én viszont annak tudnék csak szívből örülni, ha itthon, Magyarországon is meg lehetne tisztességgel élni.

Ehhez gyökeresen más, biztonságot adó gazdaság- és társadalompolitikára lenne szükség. Ennek első lépése az, hogy őszintén szembenézünk azzal, miért is mennek el Magyarországról a fiatalok annyira nagy számban, és egyre többen. De kezdheti azzal is, hogy elnézést kér a megsértett és megalázott magyar fiataloktól. Előre is köszönöm.

Tisztelettel:

Dorosz Dávid, akinek egyik legjobb barátja már Londonban dolgozik"

(Fotó: Origo)
 
Forrás: innen

Kövér megint a komcsi korosztály kihalásában reménykedik

Kövér megint a komcsi korosztály kihalásában reménykedik

Belföld, Kiemelt - Hírfarkas | Forrás: MTI | Beküldte: Gépnarancs | 2013. december 28. | 2 komment

"A házelnök szerint az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásához az kell, hogy biológiailag is kicserélődjön a népesség. Kövér László szerint a korábbi baloldali kormányok mindent megettek azért, hogy restaurálják a kommunizmus társadalmi struktúráját, illetve konzerválják azon elemeit, amelyek az ő hegemóniájukat alapozták meg a gazdaságban, a kultúrában, a médiában, az oktatásban és az igazságszolgáltatásban egyaránt. A társadalmi viszonyok megváltoztatására, az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásához negyven év kell. Ez akkor ér véget, ha biológiailag is kicserélődik a népesség, vagyis már csak azok élnek, akik a szabadságba születtek – vélekedett a házelnök.

- mondta Kövér László, az Országgyűlés fideszes elnöke az Echo Tv Heti Mérleg című műsorának adott, szombat este sugárzott interjújában.

A teljes cikk itt olvasható:

MAGYARORSZÁG MEGUJJUL!! 

A hangzatos szlogen mögött ez a szándék áll

pusztuljanak az öregek, szüljenek a nők gyereket, feminista nőkre nincs szükség

Tudatos népírtás

A Magyar demokratikus jogállamban tudatos népirtás zajlik

Tehát a politikai cél: KÖZVETETT NÉPIRTÁS!

2013. március 28., 11:32

Bogár László már megint arról pletykál, hogy a nyomorgókat nem akarják, mert nem is kell, mert nem is logikus megmenteni a lassú haláltól.

Mindeközben egyre aggasztóbb jelek látszanak arra, hogy a közjogi hatalom birtokosa egyetlen lépést sem tesz azok érdekében, akik leírhatatlan nyomorban kénytelenek élni ma Magyarországon egy erőforrásokban igen gazdag ország polgáraiként.Tény: a szociális rendszer működtetéséből most-már több ezer szakképzett orvos, és ápolónő hiányzik, pedagógusok ezreit bocsájtják el a tanév végén az oktatási rendszerből, több millió embernek egyszerűen semmilyen megélhetésre alkalmas jövedelme nincs, - bár dolgozik -  sőt több százezernek ma már egyáltalán semmilyen jövedelme sincs, az országban felütötte a fejét a tömeges éhezés.   

Mindeközben a hatalom birtokosai, és a politikai osztály tagjai katasztrófáról papolva herdálják a lakosság megmentésére alkalmas eszközöket, sőt szemlátomást gazdagodnak, egyre pompásabb és fényűzőbb életet élnek a váratlanul és áttekinthetetlenül "rájuk szakadt" vagyonokból. Erkölcsökre hivatkoznak, a hatalomra ácsingózó ellenlábasaik pedig ellenállást színlelve asszisztálnak a minden eddiginél brutálisabb neoliberális dúlás végrehajtásában.

Valóban katasztrófa van. Olyan, amilyet a II. világháború vérzivatara sem tudott előidézni, igaz akkor nem földpadlós zsellérházakból feltört szolgalelkű műértelmiségiek, vagy az ecseri piacon vásárolt kutyabőrök gazdái uralkodtak, s a munkásosztálynak az uralkodókra gyakorolt nyomása sem volt annyira elhanyagolható mint ma.

Olyan katasztrófa van, amit a kapzsiság, az ostobaság, és a sunyi, pénzleső szolgalelkűség szabadított rá a társadalomra. A mellékkörülmények között nem elhanyagolható a társadalom pökhendi nemtörődömsége, kollektív gyávasága, és a természetes viselkedésként az ősöktől tanult egyéni egoizmusokból fakadó bűnpártoló magatartása sem.

Bogár lászló, a tudós elme, immáron a tudományos tények rangjára emelten kántálja, hogy a nemzetközi pénzhatalmak szolgájaként regnáló politikai osztálynak, illetve annak kormányon lévő szegmensének nincs választási lehetősége, sorsára kell hagyni a társadalom egyharmadát kitevő mélyszegénységben élő honfitársainkat.

Bogár súlyosan téved! A társadalom nem arra hatalmazta fel a kormányzókat, hogy őt kifossza, az életfeltételeiben korlátozza, illetve annak hiányában a sorsára hagyja. Így lehet bár, hogy a Bogár László által népszerűsíteni kívánt rablógyilkosok logikája, vagy "gazdaságpolitikája" és tantervi elemként bevezetni kívánt erkölcstana ezt megengedi, de a társadalomnak nem csak ahhoz van joga, hogy a kormányzóknak adott eredeti felhatalmazáshoz ragaszkodjon, hanem joga van az élethez, s ha ebben korlátozzák, akkor az önvédelemre is! Bármilyen eszközzel!

Bogár László és alkalmazói jó ha tudják: Nem lehet morális gátakat szabni az élni-akarásnak! Nem lehet az életfenntartás kényszerét büntetőjogi keretek közé szorítani, megtorolni. Sem a kenyéradói, sem a társadalom nem ölhet meg senkit még közvetetten sem azért, hogy mások éljenek! Miért? Csak! (Ha nem érti ne álljon emberek elé papolni többé!)

Persze katasztrófa azért van - ezt idézte elő a neoliberális dúlás 25 éve, ami rendes háború a nemzet a Magyar társadalom ellen. (Az MSZP ezt miért is tagadta annyi éven át? Miért volt ez "összeesküvés elmélet"??)  

De lássuk csak, milyen is egy katasztrófa elhárítása: Ha egy bányában baleset történik, és egyszerre több vájatban vannak beszorult emberek, a mentés irányítójának óriási felelőssége merül fel akkor, amikor el kell döntenie: azokat mentse akik az egyik vájatban a saját fiával együtt rekedtek be, vagy azokat, akik közvetlen életveszélyben vannak.Az életveszélyben lévő emberek mentésével eltelt idő, a közben elfogyó energia, esetleg veszélybe sodorhatja a másik csoportot is... A vezető azonban nem mérlegel, első az életveszélyen lévő, legrosszabb helyzetben lévő csoport!!!

EZT EGY NAGY BÁNYÁSZCSALÁD SARJÁNAK ILLENE TUDNI FELCSÚTON IS!!

Bogár László

Bogár László magyar közgazdász, politikus, volt országgyűlési képviselő, egyetemi oktató, publicista. Wikipédia

Forrás: innen