Ez is holokauszt

Bejegyzés55 ÉV FELETT által

NEM TÁRGYAL A KORMÁNY A KORHATÁR ALATTI ROKKANTAKKAL

Simó Endre

NEM TÁRGYAL A KORMÁNY A KORHATÁR ALATTI ROKKANTAKKAL 
 2014. június 21. szombat, 19:58

(MI A BAJ AZ ELLÁTÓRENDSZERREL)?
 
A Magyar Szociális Fórum 2014.05.28.-án megkereste Balog Zoltán miniszter urat (EMMI) azzal a kéréssel, hogy a korhatár alatti rokkantakat érintő problémákról tárgyalást szeretnénk kérni. A megkeresésünkre a mai napig nem jött válasz, még úgy sem, hogy 10 nappal ezelőtt rákérdeztünk arra, hogy levelünket megkapták-e, és, ha igen, mikor remélhetünk választ arra, hogy tudnának-e fogadni minket?


Miről szeretnénk tárgyalni?

Az alábbi problémákról, melyeket 13 vázlatpontban fogalmaztunk meg számunkra.


Nagy általánosságban, ezek a legfőbb gondjai a korhatár alatti rokkantaknak:


Nagy átalakításon ment keresztül a korhatár alatti rokkantak ellátórendszere. Minden átmenet nélkül szűnt meg 2011.12.31.-én a rokkantsági nyugdíjrendszer. A 2012.01.01.-től hatályos CXCI. (XII.29.) törvény és az új komplex minősítés szabályairól szóló 7/2012.II.14. NEFMI rendelet szigora ok nélkül bünteti az érintetteket. Az ugyanis kiderült, hogy az agyon felülvizsgált betegek nem csalók, mint ahogyan azt a kormány állította, hanem vétlen áldozatok. A rokkantsági nyugdíj-jogfosztást 305.323 fő volt rokkantsági nyugdíjas szenvedte meg. A 2014.évben végleg kifutó rehabilitációs járadékot 24.597 fő kapta, és 100 ezer fő feletti szociális és átmeneti járadékost érintett a változás. Az ellátórendszer átalakításával már csak kétféle ellátás létezik, rehabilitációs és rokkant ellátás. A rendkívül megszigorított új komplex minősítéssel az új igénylőknek nehéz bejutni az ellátórendszerbe, az ott már bent lévőket pedig folyamatosan rostálják kifelé, a visszaminősítésekkel. A nyugdíjkorhatárt elérők száma évente kb. 40-50 ezer fő, így jelenleg már a késleltetett nyugdíjkorhatárral is, csak kb. 350 ezer fő van az ellátórendszerben. A pénzellátásokat viszont nagyon megnyirbálták. Ezek a felére, a harmadára, a negyedére estek vissza, amiből csak éhen halni lehet.


A szolgálati időre és társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjat a biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátások váltották fel, ami komoly problémát okoz.  Ugyanis a gyes és gyet, és az ápolási díj időtartama nem számít be a biztosítási időbe. A fiatalok 28%-a pályakezdőként munkanélküli, de az idősebb korosztálynál még komolyabb a gond, mert az 50 év felett egészséges emberek sem találnak munkát. Miért pont a megrokkant, részidős munkaerővel bíbelődnének a cégek?  Hiába hoztak 2014.01.01.-től törvénymódosítást a biztosítási idők kiszélesítésére is, még mindig sokan kimaradnak az ellátórendszerből, önhibájukon kívül. Ugyanis, a több gyermekes anyák, vagy ápolási díjban részesülők, a munkanélküliek, pillanatok alatt szembesülhetnek azzal, ha megrokkannak, nem lesznek jogosultak pénzellátásra a biztosítási idők hiánya miatt. Amikor a gyermekeiket vállalták, fogalmuk sem volt arról, hogy majd utólag hoznak egy olyan törvényt, ami az egész életüket tönkreteszi, ha megrokkannak.


A betegek életkor szerinti diszkriminációja a fiatalabb rokkantakat sújtja, miközben a rokkantság nem életkorfüggő állapot. Mégis nagy részüket súlyos egészségkárosodással is rehabilitálhatóvá minősítik vissza. Sajnos a rossz egészségügyi ellátórendszerben nem kapnak egészségügyi rehabilitációt. Ez által súlyos betegeket kényszerítenék munkára, miközben a csökkent munkaképességűek számára alig van munkahely. A foglalkoztatási szempontrendszerekkel is komoly gondok vannak. A hosszú munkatapasztalattal és a magasabb végzettséggel rendelkezőket távolítják el hamarabb az ellátórendszerből, akkor is, ha ők a betegebbek, mint alulképzett, vagy alul-iskolázott társaik. A többséggel szemben, a nemzeti kisebbséghez tartozókat részesítik előnyben a törvény szerint. Ez a diszkrimináció terheli a szociális szempontrendszereket is. Ott sem az egészségromlás megítélése a fő szempont, hanem az érintett családjának a szociális háttere. Az említettek okán a betegségeknek kevés köze van a valós elbíráláshoz, holott a rokkantságnak az egészségromlásról kellene szólnia, nem a képzettségről, vagy a szociális helyzetről, vagy a többséggel szembe állított, előnyöket élvező nemzeti kisebbségről.


Az egészségi állapotfelmérés nem a beteg valós állapotát tükrözi a felülvizsgálatoknál. Az orvos-szakértők meghozott döntései köszönő viszonyban sincsenek az új komplex minősítő táblázatban foglalt funkciókárosodási mértékékek meghatározásával. Az össz- szervezeti károsodás mértékét meghatározó (ÖEK) számítási képlet alapján, akinek többfajta súlyos betegsége van, annak 5-6 féle betegség felett már nem engedi a számítási képlet figyelembe venni a többi betegséget. Így, ha az érintettnek 10-15 fajta diagnózisa szerepel a dokumentációs leletező leírásában, annak csak a felét veszik figyelembe, mert a kiszámítási módszer nem engedi mindnek a beszámítását. Ráadásul, egy adott betegségnél összevissza sakkoznak a referencia tartományon belül, általában enyhe, vagy középsúlyos állapotot vélelmeznek akkor is, ha a beteg állapota már súlyos. Gyakran ellentétes szakvélemény születik a szakhatósági orvos-szakértői minősítések és a munka alkalmassági igazolást kiállító szakorvosok véleménye között. A NRSZH orvos-szakértői rehabilitálhatónak minősítik a betegek nagy részét, miközben a betegek zömének nem állítanak ki munka-alkalmassági igazolást a szakorvosok. Emiatt sok beteg kénytelen a jogorvoslati utat választani.


A korhatár alatti rokkant özvegyek az új komplex minősítés szerint 50%, vagy afeletti mértékű össz- szervezeti károsodás esetén kaphatnak állandó özvegyi nyugdíjat. Sokan közülük egyre betegebben is elveszítik az özvegyi nyugdíj-jogosultságot a visszaminősítések miatt.


Komoly gondot okoz a megváltozott munkaképességű személyek utazási kedvezményének a megvonása is. Nem jutnak el a gyógykezelésekre, vagy a nagy távolságra lévő kórházakba csak úgy, hogy a saját segélyes pénzeikből kell megfinanszírozni az utazást. Az útiköltség térítéseket pedig utólag kapják vissza 30 nap elteltével az OEP-től. Az I. fokú határozat megfellebbezése után az érintettek akár több száz km-t is kénytelenek utazni a számukra kijelölt II. fokú felülvizsgálatra. Az érintettek elmondása alapján csak az odafelé utat térítik meg, a visszafelé utat, azt nem. Sokan arról panaszkodnak, hiába van a lakóhelyükön II. fokú (regionális NRSZH) felülvizsgáló központ, mégis máshová utaztatják őket felülvizsgálatra, ha fellebbezési jogukkal élnek. A segélyes pénzellátásaikból veszélyeztetve van a megélhetésük, elveszíthetik az otthonaikat, mert képtelenek a rezsit, az élelmet és a gyógyszer költséget fedezni az átlag 27-60 ezer Ft/fő/hó ellátásokból. Súlyos betegen hajléktalan élet vár rájuk, mert képtelenek megfizetni az idős otthoni térítési díjakat is, ami sokszorosa a segélyes havi pénzellátásuknak.


Diszkriminációval sújtják a megváltozott munkaképességűeket amiatt, hogy ők nem jogosultak álláskeresési támogatásra sem, ha dolgoznak, akkor sem. Elkülönítetten, csak a regionális rehabilitációs szakigazgatási szervek (RSZSZ) munkaügyi központjainál jelentkezhetnek kötelező álláskeresőként nyilvántartásba vételhez. Megszabott időközönként itt kötelező megjelenniük és bejelenteniük, hogy találtak-e munkát. Sőt, ha dolgoznak, de táppénzre mennek, mert ők eleve súlyos betegként kénytelenek dolgozni, a táppénz időtartama alatt szüneteltetik a segélyes rehabilitációs ellátásukat. Ekkor, csak a napi 4 óra, vagy heti 20 óra utáni munkabér kb.60%-át kaphatják táppénzként, ami sokuknál egy havi táppénz esetén kb. 20 ezer Ft/fő/hó juttatást jelent mindössze. Ebből kell egész hónapban élniük, sőt, teljes áru bérletet venni, hogy eljuthassanak az orvosi kontrollokra, a gyógyszertárba, vagy bárhová. A pénzintézeti hitelképességük is megszűnt a betegeknek azzal, hogy szociális pénzellátásnak számít a segélyes rehabilitációs és rokkant ellátás, így nem hitelképesek.


A legfájóbb pont az életkor szerinti diszkrimináció. Visszahatóan vették el az érintettektől a nyugdíj-jogosító jogfolytonosságát a rokkant évek időtartamának. Viszont a 195 ezer fő „kiválasztott” felülvizsgálandó rokkanttal kegyetlenül elbánnak, mert őket teljesen ártatlanul büntetik a rendelkezésekkel. Azok, akik 2011.12.31.-ig betöltötték a nők az 59.életévüket, a férfiak a 61.életévüket, ők korhatár alatti rokkantként is elmehettek teljes jogú öregségi nyugdíjba úgy, hogy nyugdíj-jogosító jogfenntartó éveknek számítottak a rokkant évek is. A többi korhatár alatti rokkantnak, már nem számítanak egyetlen percet sem a rokkant évek, de még visszamenőleg sem! Azok, akik életkoruk és a felülvizsgálatok kapcsán súlyos diszkriminációs csapdába kerülnek, ők a legnagyobb vesztesei az új rokkant-törvénynek és a hozzákapcsolt új komplex minősítésnek.  Ugyanis, a rendelkezések csakis a célból születtek, hogy ennek a 195 ezer embernek nagy részét ellehetetlenítsék, akár visszaható törvénykezéssel is. Mindezek az intézkedések a költségvetési megtakarítási célok által vezéreltek, semmi közük a betegek valós állapotához, gyakran halljuk ezt a kijelentést, még az elképedő háziorvosoktól és a betegeket kezelő szakorvosoktól is. Igazságügyi orvos szakértők is nyilatkoztak nekünk, hogy belefulladnak a rengeteg visszaminősített beteg jogorvoslati ügyébe, ami szerintük sem véletlenszerűen történik, hanem valószínű, hogy nagyüzemileg vannak a betegek leminősítve.


A korhatár alatti ellátásban részesülők közül (2011.12.31.-én) az 57 év alatti rokkantaknak kell számolni azzal, ha elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor újra számítják a nyugdíjuk összegét. Sőt, azoknak is, akik az öregségi korhatár betöltése előtt még visszaminősítetté váltak a felülvizsgálatokon, ha 1954. évben, vagy azt megelőzően születettek, mert ilyen személyekről is van tudomásunk. Az ő helyzetük is teljesen kilátástalan.


A korhatár alatti rokkantak a kritikus élethelyzetük miatt fordultak a jelenlegi és a jogelőd ombudsmanhoz is. A sajnálkozáson kívül semmi sem történt. A köztársasági elnöki hivatalba 2 civil érdekvédő szervezet (a SZOLIFÉT és a MSZF „Összefogás”csoport) képviselői személyesen vitték 2014.01.20.-án a nyílt levelüket a rokkantak nehéz helyzetére fókuszálva, de reagálás nem történt arra sem. Nem kaptunk Balog Zoltán miniszter úr hivatalától sem visszajelzést, mellyel a rokkantak tarthatatlan helyzete miatt párbeszéd kezdeményezését sürgettük. A rokkantak foglalkoztatási tervéről szóló (2012.05.02.-i) párbeszédet szerettük volna folytatni velük, más területeket és problémákat is érintve. A fent említettek gondjaink bőven adnának témát egy esetleges párbeszédhez, de a remény egyre fogy, ha visszajelzést sem kaptunk eddig a tárgyalási hajlandóságra. Az elmúlt 2,5 évben a betegesetek tükrében folyamatosan feltártuk a törvény hibáit. Jeleztük az új komplex minősítő rendszerrel szembeni kifogásokat. Ezeken jó szándékkal és empatikus hozzáállással, véleményünk szerint lehetne javítani. Pozitív szándékú törvény-módosítókkal fékezni lehetne a humán katasztrófa felé sodródását az érintetteknek.


Az MSZF „Összefogás” rokkant-érdekvédő csoportunk nem adja fel a reményt, hogy apró eredményeket is elérve, de mégis csak haladjunk előre. Az elmúlt években aktívak voltunk ez ügyben, és továbbra is ez a célunk. A rokkant-érdekvédelem területén megkezdett munkát folytatni szándékozunk, a jövőben is, de új vezetéssel. Az eddigi érdekvédelmi képviselőnk Demeter Éva megromlott egészségi állapota miatt már nem tudja folytatni a munkát. Helyette Juhászné Papp Laura vállalta az érdekképviseletünk vezetését. Demeter Éva a továbbiakban már csak a kommunikációs képviseletet látja el, még egy rövid ideig, átmenetileg. Bízzunk benne, hogy további sikereket érhetünk el, mint eddig, kritikus véleményünknek is hangot adva, mert a létünk a tét.



MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Forrás: innen

Tudatos népírtás

A Magyar demokratikus jogállamban tudatos népirtás zajlik

Tehát a politikai cél: KÖZVETETT NÉPIRTÁS!

2013. március 28., 11:32

Bogár László már megint arról pletykál, hogy a nyomorgókat nem akarják, mert nem is kell, mert nem is logikus megmenteni a lassú haláltól.

Mindeközben egyre aggasztóbb jelek látszanak arra, hogy a közjogi hatalom birtokosa egyetlen lépést sem tesz azok érdekében, akik leírhatatlan nyomorban kénytelenek élni ma Magyarországon egy erőforrásokban igen gazdag ország polgáraiként.Tény: a szociális rendszer működtetéséből most-már több ezer szakképzett orvos, és ápolónő hiányzik, pedagógusok ezreit bocsájtják el a tanév végén az oktatási rendszerből, több millió embernek egyszerűen semmilyen megélhetésre alkalmas jövedelme nincs, - bár dolgozik -  sőt több százezernek ma már egyáltalán semmilyen jövedelme sincs, az országban felütötte a fejét a tömeges éhezés.   

Mindeközben a hatalom birtokosai, és a politikai osztály tagjai katasztrófáról papolva herdálják a lakosság megmentésére alkalmas eszközöket, sőt szemlátomást gazdagodnak, egyre pompásabb és fényűzőbb életet élnek a váratlanul és áttekinthetetlenül "rájuk szakadt" vagyonokból. Erkölcsökre hivatkoznak, a hatalomra ácsingózó ellenlábasaik pedig ellenállást színlelve asszisztálnak a minden eddiginél brutálisabb neoliberális dúlás végrehajtásában.

Valóban katasztrófa van. Olyan, amilyet a II. világháború vérzivatara sem tudott előidézni, igaz akkor nem földpadlós zsellérházakból feltört szolgalelkű műértelmiségiek, vagy az ecseri piacon vásárolt kutyabőrök gazdái uralkodtak, s a munkásosztálynak az uralkodókra gyakorolt nyomása sem volt annyira elhanyagolható mint ma.

Olyan katasztrófa van, amit a kapzsiság, az ostobaság, és a sunyi, pénzleső szolgalelkűség szabadított rá a társadalomra. A mellékkörülmények között nem elhanyagolható a társadalom pökhendi nemtörődömsége, kollektív gyávasága, és a természetes viselkedésként az ősöktől tanult egyéni egoizmusokból fakadó bűnpártoló magatartása sem.

Bogár lászló, a tudós elme, immáron a tudományos tények rangjára emelten kántálja, hogy a nemzetközi pénzhatalmak szolgájaként regnáló politikai osztálynak, illetve annak kormányon lévő szegmensének nincs választási lehetősége, sorsára kell hagyni a társadalom egyharmadát kitevő mélyszegénységben élő honfitársainkat.

Bogár súlyosan téved! A társadalom nem arra hatalmazta fel a kormányzókat, hogy őt kifossza, az életfeltételeiben korlátozza, illetve annak hiányában a sorsára hagyja. Így lehet bár, hogy a Bogár László által népszerűsíteni kívánt rablógyilkosok logikája, vagy "gazdaságpolitikája" és tantervi elemként bevezetni kívánt erkölcstana ezt megengedi, de a társadalomnak nem csak ahhoz van joga, hogy a kormányzóknak adott eredeti felhatalmazáshoz ragaszkodjon, hanem joga van az élethez, s ha ebben korlátozzák, akkor az önvédelemre is! Bármilyen eszközzel!

Bogár László és alkalmazói jó ha tudják: Nem lehet morális gátakat szabni az élni-akarásnak! Nem lehet az életfenntartás kényszerét büntetőjogi keretek közé szorítani, megtorolni. Sem a kenyéradói, sem a társadalom nem ölhet meg senkit még közvetetten sem azért, hogy mások éljenek! Miért? Csak! (Ha nem érti ne álljon emberek elé papolni többé!)

Persze katasztrófa azért van - ezt idézte elő a neoliberális dúlás 25 éve, ami rendes háború a nemzet a Magyar társadalom ellen. (Az MSZP ezt miért is tagadta annyi éven át? Miért volt ez "összeesküvés elmélet"??)  

De lássuk csak, milyen is egy katasztrófa elhárítása: Ha egy bányában baleset történik, és egyszerre több vájatban vannak beszorult emberek, a mentés irányítójának óriási felelőssége merül fel akkor, amikor el kell döntenie: azokat mentse akik az egyik vájatban a saját fiával együtt rekedtek be, vagy azokat, akik közvetlen életveszélyben vannak.Az életveszélyben lévő emberek mentésével eltelt idő, a közben elfogyó energia, esetleg veszélybe sodorhatja a másik csoportot is... A vezető azonban nem mérlegel, első az életveszélyen lévő, legrosszabb helyzetben lévő csoport!!!

EZT EGY NAGY BÁNYÁSZCSALÁD SARJÁNAK ILLENE TUDNI FELCSÚTON IS!!

Bogár László

Bogár László magyar közgazdász, politikus, volt országgyűlési képviselő, egyetemi oktató, publicista. Wikipédia

Forrás: innen

Támogatásra szoruló 55 ÉV FELETTIEK

Támogatásra szoruló 55 év feletti aktív korú munkanélküliek

Elég volt abból, hogy egy kalap alá vesznek bennünket a képzetlen és alacsony iskolai végzettségűekkel. A valóban munkakerülő, - régen úgy hívták KMK – kizárólag segélyeken élni kívánó lump rétegekkel. A bűnözésből élőkkel.

Ideje végre tudomásul venni, és nyíltan felvállalni mindenkinek - államnak, kormánynak, társadalomnak, jogalkotóknak, ombudsmanoknak – szociológusoknak, pszichiátereknek, és minden olyan egyénnek, szervezetnek, akik tanulmányokat, elemzéseket, írnak, kutatásokat végeznek erről a társadalmi rétegről, - hogy a tanult és valamikor kitűnő egzisztenciával rendelkező - ma - 55 év felettieket csúsztatták le olyan mélyre, hogy most a mély-szegénységben élnek.

 És még mind ez nem elég!!!! - még tovább sújtanak törvényekkel, jogszabályokkal, elvárásokkal.

(Lásd. Munkába kényszerítés, közmunka, támogatások, szociális segély)