Mi is az a KÖTELEZŐ BEILLESZKEDÉSI PROGRAM?

Egy mondatban - A rendszeres szociális segély folyósításának feltétele.

Mi a rendszeres szociális segély?


„ A rendszeres szociális segély a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező, hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek részére nyújtott támogatás.


Azok a személyek kérhetik az ellátás megállapítását, akiknek megélhetése más módon nem biztosított, ezért a kérelem benyújtásakor az igénylő jövedelmi és vagyoni viszonyait vizsgálni kell."

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényszerint:

37/B.§ (1) Az az aktív korúak ellátására jogosult személy, aki az ellátásra való jogosultság kezdő napján
b) az 55. életévét betöltötte (más érintett is van, - itt csak az 55.életévet betöltöttekkel foglalkozunk)
rendszeres szociális segélyre jogosult.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti valamely feltétel az aktív korúak ellátására való jogosultság megállapítását követően következik be, a jogosult részére a rendszeres szociális segélyt a feltétel bekövetkezésének időpontját követő hónap első napjától kell folyósítani.

vagyis, nem a saját kérésed, akaratod, döntésed, hogy szociális segélyen élj, hivatalból eljárás indul - és megvonják az aktív korúak ellátására való jogosultságnak az eddigi formáját, és szociális segélyre leszel jogosult

eddig, mint aktív korú, együttműködési megállapodásod volt a munkaügyi központtal, mint aktív álláskereső, és jogosult voltál rendes munkabérért a közfoglalkoztatásban való részvételre is (nem összetévesztendő a közcélú munkával) -  ha ilyen nem volt, kaptál rendelkezésre állási támogatást (RÁT )

betöltötted az 55. életéved, továbbra is aktív korú maradtál, mert nyudíjba nem mehetsz - csak éppen mostantól szociális segélyen élj
 

MI EZ, HA NEM BURKOLT ELISMERÉSE ANNAK, HOGY VALAMIKOR NEM VÉLETLENÜL HÚZTÁK MEG AZ 55 ÉVNÉL A NYUGDÍJBA VONULÁS ALSÓ KORHATÁRÁT (a nőknél - ma már nem lehet különbséget tenni férfi és nő között)

továbbá
 

annak az elismerése, hogy a munkaerőpiacon , de még a közfoglalkozttatásban sincs semmi keresnivalód - ugynis erre a korosztályra már nem vonatkozik az önkormányzatoknak az a kötelezetsége sem, miszerint köteles munkát biztosítani az iskolai végzettségnek megfelelő, de maximum egy kategóriával alatta a kozfoglalkoztatásban, min. 3 hónapot egy évben

MI EZ, HA NEM BURKOLT ELISMERÉSE ANNAK, HOGY AZ 55. ÉLETÉVET BETÖLTÖTTEKNEK NYUGDÍBAN LENNE A HELYÜK,
"ELÖREGEDÉS MIATT" (így hívják szakmailag - kifejezésük is van rá) NINCS HELYÜK A MUNKAERŐPIACON

vagyis

MI EZ, HA NEM ANNAK AZ ELIMERÉSE, HOGY ÖNHIBÁDON KÍVÜL VAGY MUNKANÉLKÜLI (hiszen arról ugyebár senki nem tehet, hogy az évek elszállnak felette - ez az élet természetes velejárója, amit gyakorlatilag a törvényalkótók is igen jól tudnk)

ha pedig ez így van, akkor megvalósult az Aklotmány alábbi passzusában szereplő kitétel, miszerint

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak

Ezt minden további feltételhezkötés nélkül kellene teljesíteni. 

Az pedig külön fejezetet érdemel, hogy a szociális segély összege nem biztosítja a megélhetést.

Ennek ellenére az Szt. az alábbi kötelezettséget írja elő:

37/C. § (1) A 37/B. § (1) bekezdésének b)-c) pontja szerinti esetekben a rendszeres szociális segély akkor állapítható meg, ha az aktív korúak ellátására jogosult személy a települési önkormányzat által kijelölt szervvel (a továbbiakban: együttműködésre kijelölt szerv) a 37/D. § szerinti együttműködési kötelezettségét nyilatkozatban vállalja.

37/D. § (1) A 37/B. § (1) bekezdésének b)-c) pontja szerinti személy a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként a települési önkormányzat által kijelölt szervvel együttműködik, amelynek keretében
a) az együttműködésre kijelölt szervnél nyilvántartásba veteti magát,

b) a beilleszkedését segítő programról írásban megállapodik az együttműködésre kijelölt szervvel,

c) teljesíti a beilleszkedését segítő programban foglaltakat.

(2) A beilleszkedést segítő program az önkormányzattal együttműködő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodva kiterjedhet

a) az együttműködésre kijelölt szervvel való kapcsolattartásra,

b) az együttműködő személy számára előírt, az egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló foglalkozáson, tanácsadáson, illetőleg a munkavégzésre történő felkészülést segítő programban való részvételre,

c) a felajánlott és az iskolai végzettségének megfelelő oktatásban, képzésben történő részvételre, különösen az általános iskolai végzettség és az első szakképesítés megszerzésére.

(3) A települési önkormányzat rendeletben szabályozza az (1)-(2) bekezdés szerinti együttműködés eljárási szabályait, továbbá a beilleszkedést segítő programok típusait és az együttműködés megszegésének eseteit.

Az alábbi kérdések merülnek fel:

ebben az esetben mi a rendszeres szociális segély?

az önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátás?

az öregség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátás?

E szerint a törvény szerint a fenti célcsoport – vagyis azok az 55. életévüket betöltött aktív korú állástalanok (munkanélküliek) szerint mindkét kategóriába beletartoznak.

Ez így ambivalens, és diszkrimináló.

A törvényhozóknak el kellene dönteni, hogy ezt a korosztályt pontosan hova sorolja. Az aktívkorúak vagy nyugdíjkorúak közé.

Ez a se ide, se oda,- vagy ide is egy kicsit, meg oda is egy kicsit, ez nem állapot.

Így nem meghatározható, hogy azoknak az állampolgároknak, akik semmilyen jövedelemforrással nem rendelkeznek, melyik jogcímen kell gondoskodni a szociális biztonságukról.

Mindenképpen diszkrimináció, mert:

abban az esetben, ha továbbra is az aktív korúak közé sorolja az 55. év felettieket, a fenti törvényben megfogalmazottakkal diszkriminálják a korosztályt azzal, hogy kivonják a RÁT rendszerből, és ez által hátrányosabb helyzetbe kerülnek.

ha viszont a társadalom elöregedett tagjaiként kezeli ezt a korosztályt – akkor pedig nyugdíjban és nem szociális segélyben kell részesíteni.

De ezt el kellene dönteni, nem pedig egy még megalázóbb szituációba törvénnyel belekényszeríteni. És főleg nem szociális segélyre kellene ítélni!

A jövedelemforrás elvesztése alapból rossz – nem csak munkanélküliek, és állástalanok kerülhetnek abba helyzetbe, hogy nincs a megélhetésükhöz anyagi forrás, mert valamilyen okból azt elvesztették, és már nincs meg a lehetőségük az újra kezdéshez – különösen ebben az életkorban.

Szociális segélyen élni önmagában is megszégyenítő, frusztráló – főleg, ha ebbe egy rossz törvény kényszerít bele.

Mindezt még megfejelni egy még megalázóbb szituációba kényszerítéssel – vagyis bekötelezni valakit egy beilleszkedési programban való részvételre – álláspontom szerint, maximálisan kimeríti az Alkotmánynak az alábbi passzusát, miszerint:

54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani

valamint

59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

Miért megalázó a KÖTELEZŐ BEILLESZKEDÉSI PROGRAM?!?

A törvény eleve feltételezi, hogy valami baj van az adott emberrel, a személlyel magával, a személyiségével.

Ezért nem tud beilleszkedni.

Azt feltételezi, renitens, lump embere a társadalomnak, közösségnek, azt feltételezi, mentálisan problémás, deviáns magatartású, őt meg kell tanítani beilleszkedni, kézbe kell venni, gondozottá kell tenni.

Már az eleve feltételezés is sértő, bántó!

A fenti törvény a KÖTELEZŐ BEILLESZKEDÉSI PROGRAM-mal arra kötelezi az adott személyt, hogy engedje meg a családsegítőnek, hogy belepiszkálhasson a privátszférájába.

És tehesse mind ezt egy eleve feltételezésre alapozva – ami önmagában is sértő, bántó.

Bekötelezni valakit törvény által egy sértő és bántó feltételezés alapján egy ilyen programban való részvételre, az kifejezetten megalázó.

Azzal pedig, hogy a rendszeres szociális segély folyósítását - ami jelen esetben a megélhetésükhöz szükséges ellátás - egy ilyen megalázó további feltételhez köti a törvény, megvalósította az emberi méltóság megsértését.

Másik ambivalens elem, hogy családsegítővel írja elő a törvény az együttműködési kötelezettséget.

Ezzel hatósággá avanzsálja azt az intézményt, melyet eddig saját döntés alapján önként lehetett igénybe venni. Ez nem tesz jót az intézménynek sem, hiszen ami kötelező, az akkor is ellenérzést, ellenállást vált ki, ha egyébként megállja a helyét.

Az kormány ocsmány és gusztustalan módon passzolja át a saját felelőségét egy olyan intézményre, amely semmiképpen sem mondható kompetensnek a munkahely teremtés területén.

Továbbá teszi ezt oly módon, hogy az érintett embereket - akik szenvedő alanyai a mindenki által ismert rossz gazdaságnak, munkanélküliségnek, elfuserált országvezetésnek - kiteszi még a megalázottság elviselhetetlen érzésének is.

Mintha ezek az emberek saját maguk tehetnének arról, hogy ilyen világba csöppentünk.

Az együttműködési megállapodás és azon belül a beilleszkedési program maximum egy második lépés. Második lépéssel nem lehet kezdeni semmit, előtte meg kell lépni az elsőt.

Meg kell teremteni azt a bizonyos teret, ahová be lehet illeszkedni, akik pedig megteremtették saját maguknak, azt nem kell, - nem szabad elvenni!!! (lásd. „vállalkozásbarát”-nak igazán nem mondható jogszabályoknak)

És mind ez akkor is igaz, ha csak megjelenési kötelezettség – azaz pofavizit az, amit teljesíteni kell, de akkor ki kell mondani, - ÁLTÖRVÉNYEK – aminek szenvedő alanyai lettünk.

vagy csak egyszerűen hátrányos helyzetű?! – de mitől, attól, hogy valaki 55 éves lett? – a biológiai folyamatokat nem lehet emberek alkotta törvényekkel befolyásolni, nem saját magát hozta hátrányos helyzetbe – a kormány hozta ebbe a helyzetbe ezeket az embereket, azzal, hogy felemelte a nyugdíjkorhatárt, azzal, hogy rosszul vezeti az országot, azzal, hogy nincs munkalehetőség, azzal hogy a vállalkozásokat tönkre teszi  rossz törvényekkel, azzal hogy egy bizonyos réteget farokká tesz, majd egyszerűen levágja,

akkor legalább legyen olyan „nagyvonalú” – és engedje meg, hogy ezek az emberek az utolsó maradék emberi méltóságukat megőrizve a nekik kiutalt állami alamizsnával csendben visszavonulhassanak a csigaházukba – és legalább hagyja őket mindenki békén – és ne alázza tovább kötelező együttműködési kötelezettséggel, beilleszkedési programmal.

Hova?!!!!!!!Hova akar még 55 évesen beilleszteni?!!!!!Hova?!!!!!!!!!!!!!Hova akar most 55 évesen beilleszteni?!!!!!!!!!!!!Hova?!!!!!!!!!!!Hova akar most 55 évesen ebben a társadalomban beilleszteni?!!!!

És egyáltalán?!!! Mit akarnak, mit mernek még velünk megtenni?!!!!