Az összes mocskos, rohadék azon aggódónak, akik pofátlanul azon mernek aggódni, hogy vannak, lesznek nyugdíjasok, akiket...
Posted by 55 ÉV FELETT on 2015. július 15.
"Álláspontom szerint a KÖTELEZŐ BEILLESZKEDÉSI PROGRAM diszkriminatív,megalázó és sérti az emberi méltóságot." Véleményt nyilvánító honlap sorstársaknak
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Diszkrimináció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Diszkrimináció. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. július 16.
Újabb őrült ötlet, jöhet a nyugdíjcsökkentés?
2015. február 3.
2015. január 15.
2015. január 14.
2015. január 11.
2015. január 2.
2014. július 13.
NEM TÁRGYAL A KORMÁNY A KORHATÁR ALATTI ROKKANTAKKAL
![]() |
| Simó Endre |
2014. június 21. szombat, 19:58
(MI A BAJ AZ ELLÁTÓRENDSZERREL)?
A Magyar Szociális Fórum 2014.05.28.-án megkereste Balog Zoltán miniszter urat (EMMI) azzal a kéréssel, hogy a korhatár alatti rokkantakat érintő problémákról tárgyalást szeretnénk kérni. A megkeresésünkre a mai napig nem jött válasz, még úgy sem, hogy 10 nappal ezelőtt rákérdeztünk arra, hogy levelünket megkapták-e, és, ha igen, mikor remélhetünk választ arra, hogy tudnának-e fogadni minket?
Miről szeretnénk tárgyalni?
Az alábbi problémákról, melyeket 13 vázlatpontban fogalmaztunk meg számunkra.
Nagy általánosságban, ezek a legfőbb gondjai a korhatár alatti rokkantaknak:
Nagy átalakításon ment keresztül a korhatár alatti rokkantak ellátórendszere. Minden átmenet nélkül szűnt meg 2011.12.31.-én a rokkantsági nyugdíjrendszer. A 2012.01.01.-től hatályos CXCI. (XII.29.) törvény és az új komplex minősítés szabályairól szóló 7/2012.II.14. NEFMI rendelet szigora ok nélkül bünteti az érintetteket. Az ugyanis kiderült, hogy az agyon felülvizsgált betegek nem csalók, mint ahogyan azt a kormány állította, hanem vétlen áldozatok. A rokkantsági nyugdíj-jogfosztást 305.323 fő volt rokkantsági nyugdíjas szenvedte meg. A 2014.évben végleg kifutó rehabilitációs járadékot 24.597 fő kapta, és 100 ezer fő feletti szociális és átmeneti járadékost érintett a változás. Az ellátórendszer átalakításával már csak kétféle ellátás létezik, rehabilitációs és rokkant ellátás. A rendkívül megszigorított új komplex minősítéssel az új igénylőknek nehéz bejutni az ellátórendszerbe, az ott már bent lévőket pedig folyamatosan rostálják kifelé, a visszaminősítésekkel. A nyugdíjkorhatárt elérők száma évente kb. 40-50 ezer fő, így jelenleg már a késleltetett nyugdíjkorhatárral is, csak kb. 350 ezer fő van az ellátórendszerben. A pénzellátásokat viszont nagyon megnyirbálták. Ezek a felére, a harmadára, a negyedére estek vissza, amiből csak éhen halni lehet.
A szolgálati időre és társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjat a biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátások váltották fel, ami komoly problémát okoz. Ugyanis a gyes és gyet, és az ápolási díj időtartama nem számít be a biztosítási időbe. A fiatalok 28%-a pályakezdőként munkanélküli, de az idősebb korosztálynál még komolyabb a gond, mert az 50 év felett egészséges emberek sem találnak munkát. Miért pont a megrokkant, részidős munkaerővel bíbelődnének a cégek? Hiába hoztak 2014.01.01.-től törvénymódosítást a biztosítási idők kiszélesítésére is, még mindig sokan kimaradnak az ellátórendszerből, önhibájukon kívül. Ugyanis, a több gyermekes anyák, vagy ápolási díjban részesülők, a munkanélküliek, pillanatok alatt szembesülhetnek azzal, ha megrokkannak, nem lesznek jogosultak pénzellátásra a biztosítási idők hiánya miatt. Amikor a gyermekeiket vállalták, fogalmuk sem volt arról, hogy majd utólag hoznak egy olyan törvényt, ami az egész életüket tönkreteszi, ha megrokkannak.
A betegek életkor szerinti diszkriminációja a fiatalabb rokkantakat sújtja, miközben a rokkantság nem életkorfüggő állapot. Mégis nagy részüket súlyos egészségkárosodással is rehabilitálhatóvá minősítik vissza. Sajnos a rossz egészségügyi ellátórendszerben nem kapnak egészségügyi rehabilitációt. Ez által súlyos betegeket kényszerítenék munkára, miközben a csökkent munkaképességűek számára alig van munkahely. A foglalkoztatási szempontrendszerekkel is komoly gondok vannak. A hosszú munkatapasztalattal és a magasabb végzettséggel rendelkezőket távolítják el hamarabb az ellátórendszerből, akkor is, ha ők a betegebbek, mint alulképzett, vagy alul-iskolázott társaik. A többséggel szemben, a nemzeti kisebbséghez tartozókat részesítik előnyben a törvény szerint. Ez a diszkrimináció terheli a szociális szempontrendszereket is. Ott sem az egészségromlás megítélése a fő szempont, hanem az érintett családjának a szociális háttere. Az említettek okán a betegségeknek kevés köze van a valós elbíráláshoz, holott a rokkantságnak az egészségromlásról kellene szólnia, nem a képzettségről, vagy a szociális helyzetről, vagy a többséggel szembe állított, előnyöket élvező nemzeti kisebbségről.
Az egészségi állapotfelmérés nem a beteg valós állapotát tükrözi a felülvizsgálatoknál. Az orvos-szakértők meghozott döntései köszönő viszonyban sincsenek az új komplex minősítő táblázatban foglalt funkciókárosodási mértékékek meghatározásával. Az össz- szervezeti károsodás mértékét meghatározó (ÖEK) számítási képlet alapján, akinek többfajta súlyos betegsége van, annak 5-6 féle betegség felett már nem engedi a számítási képlet figyelembe venni a többi betegséget. Így, ha az érintettnek 10-15 fajta diagnózisa szerepel a dokumentációs leletező leírásában, annak csak a felét veszik figyelembe, mert a kiszámítási módszer nem engedi mindnek a beszámítását. Ráadásul, egy adott betegségnél összevissza sakkoznak a referencia tartományon belül, általában enyhe, vagy középsúlyos állapotot vélelmeznek akkor is, ha a beteg állapota már súlyos. Gyakran ellentétes szakvélemény születik a szakhatósági orvos-szakértői minősítések és a munka alkalmassági igazolást kiállító szakorvosok véleménye között. A NRSZH orvos-szakértői rehabilitálhatónak minősítik a betegek nagy részét, miközben a betegek zömének nem állítanak ki munka-alkalmassági igazolást a szakorvosok. Emiatt sok beteg kénytelen a jogorvoslati utat választani.
A korhatár alatti rokkant özvegyek az új komplex minősítés szerint 50%, vagy afeletti mértékű össz- szervezeti károsodás esetén kaphatnak állandó özvegyi nyugdíjat. Sokan közülük egyre betegebben is elveszítik az özvegyi nyugdíj-jogosultságot a visszaminősítések miatt.
Komoly gondot okoz a megváltozott munkaképességű személyek utazási kedvezményének a megvonása is. Nem jutnak el a gyógykezelésekre, vagy a nagy távolságra lévő kórházakba csak úgy, hogy a saját segélyes pénzeikből kell megfinanszírozni az utazást. Az útiköltség térítéseket pedig utólag kapják vissza 30 nap elteltével az OEP-től. Az I. fokú határozat megfellebbezése után az érintettek akár több száz km-t is kénytelenek utazni a számukra kijelölt II. fokú felülvizsgálatra. Az érintettek elmondása alapján csak az odafelé utat térítik meg, a visszafelé utat, azt nem. Sokan arról panaszkodnak, hiába van a lakóhelyükön II. fokú (regionális NRSZH) felülvizsgáló központ, mégis máshová utaztatják őket felülvizsgálatra, ha fellebbezési jogukkal élnek. A segélyes pénzellátásaikból veszélyeztetve van a megélhetésük, elveszíthetik az otthonaikat, mert képtelenek a rezsit, az élelmet és a gyógyszer költséget fedezni az átlag 27-60 ezer Ft/fő/hó ellátásokból. Súlyos betegen hajléktalan élet vár rájuk, mert képtelenek megfizetni az idős otthoni térítési díjakat is, ami sokszorosa a segélyes havi pénzellátásuknak.
Diszkriminációval sújtják a megváltozott munkaképességűeket amiatt, hogy ők nem jogosultak álláskeresési támogatásra sem, ha dolgoznak, akkor sem. Elkülönítetten, csak a regionális rehabilitációs szakigazgatási szervek (RSZSZ) munkaügyi központjainál jelentkezhetnek kötelező álláskeresőként nyilvántartásba vételhez. Megszabott időközönként itt kötelező megjelenniük és bejelenteniük, hogy találtak-e munkát. Sőt, ha dolgoznak, de táppénzre mennek, mert ők eleve súlyos betegként kénytelenek dolgozni, a táppénz időtartama alatt szüneteltetik a segélyes rehabilitációs ellátásukat. Ekkor, csak a napi 4 óra, vagy heti 20 óra utáni munkabér kb.60%-át kaphatják táppénzként, ami sokuknál egy havi táppénz esetén kb. 20 ezer Ft/fő/hó juttatást jelent mindössze. Ebből kell egész hónapban élniük, sőt, teljes áru bérletet venni, hogy eljuthassanak az orvosi kontrollokra, a gyógyszertárba, vagy bárhová. A pénzintézeti hitelképességük is megszűnt a betegeknek azzal, hogy szociális pénzellátásnak számít a segélyes rehabilitációs és rokkant ellátás, így nem hitelképesek.
A legfájóbb pont az életkor szerinti diszkrimináció. Visszahatóan vették el az érintettektől a nyugdíj-jogosító jogfolytonosságát a rokkant évek időtartamának. Viszont a 195 ezer fő „kiválasztott” felülvizsgálandó rokkanttal kegyetlenül elbánnak, mert őket teljesen ártatlanul büntetik a rendelkezésekkel. Azok, akik 2011.12.31.-ig betöltötték a nők az 59.életévüket, a férfiak a 61.életévüket, ők korhatár alatti rokkantként is elmehettek teljes jogú öregségi nyugdíjba úgy, hogy nyugdíj-jogosító jogfenntartó éveknek számítottak a rokkant évek is. A többi korhatár alatti rokkantnak, már nem számítanak egyetlen percet sem a rokkant évek, de még visszamenőleg sem! Azok, akik életkoruk és a felülvizsgálatok kapcsán súlyos diszkriminációs csapdába kerülnek, ők a legnagyobb vesztesei az új rokkant-törvénynek és a hozzákapcsolt új komplex minősítésnek. Ugyanis, a rendelkezések csakis a célból születtek, hogy ennek a 195 ezer embernek nagy részét ellehetetlenítsék, akár visszaható törvénykezéssel is. Mindezek az intézkedések a költségvetési megtakarítási célok által vezéreltek, semmi közük a betegek valós állapotához, gyakran halljuk ezt a kijelentést, még az elképedő háziorvosoktól és a betegeket kezelő szakorvosoktól is. Igazságügyi orvos szakértők is nyilatkoztak nekünk, hogy belefulladnak a rengeteg visszaminősített beteg jogorvoslati ügyébe, ami szerintük sem véletlenszerűen történik, hanem valószínű, hogy nagyüzemileg vannak a betegek leminősítve.
A korhatár alatti ellátásban részesülők közül (2011.12.31.-én) az 57 év alatti rokkantaknak kell számolni azzal, ha elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor újra számítják a nyugdíjuk összegét. Sőt, azoknak is, akik az öregségi korhatár betöltése előtt még visszaminősítetté váltak a felülvizsgálatokon, ha 1954. évben, vagy azt megelőzően születettek, mert ilyen személyekről is van tudomásunk. Az ő helyzetük is teljesen kilátástalan.
A korhatár alatti rokkantak a kritikus élethelyzetük miatt fordultak a jelenlegi és a jogelőd ombudsmanhoz is. A sajnálkozáson kívül semmi sem történt. A köztársasági elnöki hivatalba 2 civil érdekvédő szervezet (a SZOLIFÉT és a MSZF „Összefogás”csoport) képviselői személyesen vitték 2014.01.20.-án a nyílt levelüket a rokkantak nehéz helyzetére fókuszálva, de reagálás nem történt arra sem. Nem kaptunk Balog Zoltán miniszter úr hivatalától sem visszajelzést, mellyel a rokkantak tarthatatlan helyzete miatt párbeszéd kezdeményezését sürgettük. A rokkantak foglalkoztatási tervéről szóló (2012.05.02.-i) párbeszédet szerettük volna folytatni velük, más területeket és problémákat is érintve. A fent említettek gondjaink bőven adnának témát egy esetleges párbeszédhez, de a remény egyre fogy, ha visszajelzést sem kaptunk eddig a tárgyalási hajlandóságra. Az elmúlt 2,5 évben a betegesetek tükrében folyamatosan feltártuk a törvény hibáit. Jeleztük az új komplex minősítő rendszerrel szembeni kifogásokat. Ezeken jó szándékkal és empatikus hozzáállással, véleményünk szerint lehetne javítani. Pozitív szándékú törvény-módosítókkal fékezni lehetne a humán katasztrófa felé sodródását az érintetteknek.
Az MSZF „Összefogás” rokkant-érdekvédő csoportunk nem adja fel a reményt, hogy apró eredményeket is elérve, de mégis csak haladjunk előre. Az elmúlt években aktívak voltunk ez ügyben, és továbbra is ez a célunk. A rokkant-érdekvédelem területén megkezdett munkát folytatni szándékozunk, a jövőben is, de új vezetéssel. Az eddigi érdekvédelmi képviselőnk Demeter Éva megromlott egészségi állapota miatt már nem tudja folytatni a munkát. Helyette Juhászné Papp Laura vállalta az érdekképviseletünk vezetését. Demeter Éva a továbbiakban már csak a kommunikációs képviseletet látja el, még egy rövid ideig, átmenetileg. Bízzunk benne, hogy további sikereket érhetünk el, mint eddig, kritikus véleményünknek is hangot adva, mert a létünk a tét.
MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport
Forrás: innen
2014. január 6.
Tudatos népírtás
A Magyar demokratikus jogállamban tudatos népirtás zajlik
Tehát a politikai cél: KÖZVETETT NÉPIRTÁS!
Bogár László és alkalmazói jó ha tudják: Nem lehet morális
gátakat szabni az élni-akarásnak! Nem lehet az életfenntartás kényszerét
büntetőjogi keretek közé szorítani, megtorolni. Sem a kenyéradói, sem a társadalom
nem ölhet meg senkit még közvetetten sem azért, hogy mások éljenek! Miért?
Csak! (Ha nem érti ne álljon emberek elé papolni többé!)
Bogár László már megint arról pletykál, hogy a
nyomorgókat nem akarják, mert nem is kell, mert nem is logikus megmenteni a
lassú haláltól.
Mindeközben egyre aggasztóbb jelek látszanak arra, hogy a közjogi hatalom birtokosa egyetlen lépést sem tesz azok érdekében, akik leírhatatlan nyomorban kénytelenek élni ma Magyarországon egy erőforrásokban igen gazdag ország polgáraiként.Tény: a szociális rendszer működtetéséből most-már több ezer szakképzett orvos, és ápolónő hiányzik, pedagógusok ezreit bocsájtják el a tanév végén az oktatási rendszerből, több millió embernek egyszerűen semmilyen megélhetésre alkalmas jövedelme nincs, - bár dolgozik - sőt több százezernek ma már egyáltalán semmilyen jövedelme sincs, az országban felütötte a fejét a tömeges éhezés.
Mindeközben egyre aggasztóbb jelek látszanak arra, hogy a közjogi hatalom birtokosa egyetlen lépést sem tesz azok érdekében, akik leírhatatlan nyomorban kénytelenek élni ma Magyarországon egy erőforrásokban igen gazdag ország polgáraiként.Tény: a szociális rendszer működtetéséből most-már több ezer szakképzett orvos, és ápolónő hiányzik, pedagógusok ezreit bocsájtják el a tanév végén az oktatási rendszerből, több millió embernek egyszerűen semmilyen megélhetésre alkalmas jövedelme nincs, - bár dolgozik - sőt több százezernek ma már egyáltalán semmilyen jövedelme sincs, az országban felütötte a fejét a tömeges éhezés.
Mindeközben a hatalom birtokosai, és a politikai osztály
tagjai katasztrófáról papolva herdálják a lakosság megmentésére alkalmas
eszközöket, sőt szemlátomást gazdagodnak, egyre pompásabb és fényűzőbb életet
élnek a váratlanul és áttekinthetetlenül "rájuk szakadt" vagyonokból.
Erkölcsökre hivatkoznak, a hatalomra ácsingózó ellenlábasaik pedig ellenállást
színlelve asszisztálnak a minden eddiginél brutálisabb neoliberális dúlás
végrehajtásában.
Valóban katasztrófa van. Olyan, amilyet a II. világháború
vérzivatara sem tudott előidézni, igaz akkor nem földpadlós zsellérházakból
feltört szolgalelkű műértelmiségiek, vagy az ecseri piacon vásárolt kutyabőrök
gazdái uralkodtak, s a munkásosztálynak az uralkodókra gyakorolt nyomása sem
volt annyira elhanyagolható mint ma.
Olyan katasztrófa van, amit a kapzsiság, az ostobaság, és a
sunyi, pénzleső szolgalelkűség szabadított rá a társadalomra. A mellékkörülmények
között nem elhanyagolható a társadalom pökhendi nemtörődömsége, kollektív
gyávasága, és a természetes viselkedésként az ősöktől tanult egyéni
egoizmusokból fakadó bűnpártoló magatartása sem.
Bogár lászló, a tudós elme, immáron a tudományos tények rangjára
emelten kántálja, hogy a nemzetközi pénzhatalmak szolgájaként regnáló politikai
osztálynak, illetve annak kormányon lévő szegmensének nincs választási
lehetősége, sorsára kell hagyni a társadalom egyharmadát kitevő mélyszegénységben élő honfitársainkat.
Bogár súlyosan téved! A társadalom nem arra hatalmazta fel a
kormányzókat, hogy őt kifossza, az életfeltételeiben korlátozza, illetve annak
hiányában a sorsára hagyja. Így lehet bár, hogy a Bogár László által
népszerűsíteni kívánt rablógyilkosok logikája, vagy
"gazdaságpolitikája" és tantervi elemként bevezetni kívánt
erkölcstana ezt megengedi, de a társadalomnak nem csak ahhoz van joga, hogy a
kormányzóknak adott eredeti felhatalmazáshoz ragaszkodjon, hanem joga van az
élethez, s ha ebben korlátozzák, akkor az önvédelemre is! Bármilyen eszközzel!
Persze katasztrófa azért van - ezt idézte elő a neoliberális
dúlás 25 éve, ami rendes háború a nemzet a Magyar társadalom ellen. (Az MSZP
ezt miért is tagadta annyi éven át? Miért volt ez "összeesküvés
elmélet"??)
De lássuk csak, milyen is egy katasztrófa elhárítása: Ha egy
bányában baleset történik, és egyszerre több vájatban vannak beszorult emberek,
a mentés irányítójának óriási felelőssége merül fel akkor, amikor el kell
döntenie: azokat mentse akik az egyik vájatban a saját fiával együtt rekedtek
be, vagy azokat, akik közvetlen életveszélyben vannak.Az életveszélyben lévő
emberek mentésével eltelt idő, a közben elfogyó energia, esetleg veszélybe
sodorhatja a másik csoportot is... A vezető azonban nem mérlegel, első az
életveszélyen lévő, legrosszabb helyzetben lévő csoport!!!
EZT EGY NAGY BÁNYÁSZCSALÁD SARJÁNAK ILLENE TUDNI FELCSÚTON
IS!!
|
Bogár László
Bogár László magyar közgazdász, politikus, volt országgyűlési képviselő, egyetemi oktató, publicista. Wikipédia
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

